Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 12. szám - Acsai Varga Vera munkái

A firkarajzok, ha típusait keressük a csoportosíthatóságnak, mára azokkal a könnyedségkeresésekkel, állapotfolyamatokkal, a lóversenyrajzokkal váltak egyedivé, rajzművészetté, mondjuk így: par-excellance rajzokká, amelyek valamiképp újra csak az olvasással érik körbe a kört. A tájkép, ez is a tájkép, a figyelem a tájra, amelyben a változás gyors és a kimenetel tudvalévő, de mikéntje nem, sokszor a rajz tehát maga a futam, ez az állapot, ahogy a rajz készül, az maga a futam. A rajz itt a némaság helyett is. Amiről már nem lehet beszélni, ez régi hagyomány. Se hang, se csend, a táj vissza így a nyelv képéig (A régi város), ami azért ugyanúgy táj. Portré — ló, regényszereplő, madár, ház s egyebek is még. S a táj.

A táj rajzát kevésbé tanultam, mint az emberét. Portrét életnagyságban rajzolni, már az is nagy, s hogy hogyan, ha ceruzával, ami a leginkább vonal és tónus egyszerre. Jól ki kell faragni, jó papír kell hozzá és egy tükör. A nehézség émelyítő és felemelő egyszerre, de legalább van hova nézni. A vonások eleinte kontúrt keresnek az eszköz miatt. A tájnak nincs kontúrja, az festmény, a szín meg a szív dolga. Az a szép. Festészetről lévén szó! Tanulmány az a rajz, amelyik lehet jobb, a tiszta rajz nem tanulmány, hanem egy világos alap, egy fundamentum. Ha tónussá sűrűsödik a vonal. Nagy István: 1996. VII. 30. 74. o. Pályáim emlékezete - ebben a Marharajz is, az ökör. Ez a festői értelemtulaj- donítása a világnak, s a legkülönösebb, hogy mindig is. Keserű mondta órán (is), hogy a Szőnyi mondja neki: Maga jeleket fest. Evvel emlékezett Szőnyire! Nem tudtam én aztán variánsban gondolkodni. Hogy szintetizálni ami van, vagy szétszedni és mást összerakni belőle. Ami absztrakt (szeretem ezt a latin szót, úgyis sok a görög, a kontúr miatt), az is szemlélhető tájként és fordítva. A modern szerintem posztostul elmúlt. (Posztostul: mint valami káromkodás.) Tandori ilyen határokat is feszeget még innenről, de túlra is nyúl, nem úgy, mint a posztosok, ugye egy író átnyúl a művészettörténet korszakváltásán. Elég jó, nem?

»»****►*»»►£►**»►*►»*£*» Síí»J»íKíí ************

Emberek a földön

A végére tartogatom eme dolgozatnak, a táguló világegyetem egyik rajzát, ehelyütt egy visszautalást tennék még az írógéprajzokra, a képversirodalom maximájára, az egy katalógus kalligráfiájára, s még előtte a középső részre is. Uránosz fejbebasz. Vagyis értsük úgy, ami alább itt röviden következik, az történik valakivel, aki adja a jó tanácsot, a saját farkába harapó kígyónak, miszerint: Ne emészd magad! Válasz: - Uroborosz!? ...és a valaki csillagokat lát:

26