Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Csányi Vilmos: A kapcsolat
Csányi Vilmos A kapcsolat De nem madárviselkedés-tanról van itt szó, hanem a madarak és emberek kapcsolatáról. És a hűséges beszámolóhoz az is hozzátartozik, hogy elmondjuk: miképpen viselkedtünk mi magunk, szóban vagy tettel. Tandori Dezső-Tandori Ági: Madárnak születni kell Különös az állatok belső világa. Alig tudunk róla valamit. Amit sejtünk, az is főként a saját magunk megfigyeléséből származik meg a kapcsolatokból. Nekünk és az állatoknak is fontos a lét érzése. Ezen nem feltétlenül valamiféle magasröptű filozófiai elmélkedést értek, van ilyen is, hanem azokat a sokszor automatikus válaszokat, amelyeket a környezet hatásaira adunk. Elkapjuk a fejünket, vagy éppen odatartjuk a simító kéznek. Figyelünk, kitérünk, közeledünk, védekezünk, támadunk, menekülünk. Egy hal, egy madár, egy ember számára ezek életfunkciók, és az ember csak annyiban különbözik a többitől, hogy mindezt bonyolultabban teszi. Az érzésekhez gondolatokat, nyelvi fogalmakat köthet, és eljuthat oda is, hogy már csak a fogalmakon rágódik és közben teljesen elvált az érzésektől. Ettől lenne magasabb rendű? Attól, hogy már nem is figyel, érez, csak beszél róla? Egyre kevésbé vagyok ebben biztos. Gyerekkoromban mindig állatok vettek körül, a legtöbbször apám hozta őket, ma is látom, ahogyan magához szorít valamit; egy dobozt, egy üveget, ragyog az arca: hoztam valamit neked! Az igazi valamik nekem az állatok voltak, egy egér, egy galamb, egy cica, és apám mindig elmagyarázta, hogy melyikkel mit célszerű tennem. Simogatni vagy békén hagyni és csak nézegetni. Élhető körülményeket kialakítani számukra, etetni, itatni őket. Sokáig voltam egyedüli gyerek, de ha állat érkezett, akkor már ketten voltunk. Ő és én. Összetartoztunk. Ő is figyelt, én is. A kapcsolat gyorsan kialakult. Hogyan kell viselkednem, hogy közeledjen? Mit szeretne és hogyan? Mitől húzódik el? Nekem a kapcsolat volt fontos, a megfigyelés csak eszköz. Később sokféle hal jött, de ezeket már én vettem, cseréltem, kaptam. Nem lehetett őket simogatni, de kiderült, hogy nagyon jól észlelhető jelzéseket adnak arról, hogyan érzik magukat. Meg lehet találni azt a környezetet, amelyben otthon érzik magukat, élnek, szaporodnak. A halaktól tanultam az etológiát. Az ember mindig beleképzel „valakit" az állatba. Nem tárgy, mert él, és aki él, az valaki. Mire gondol? Mit érez? Mekkora valaki? A kapcsolat lényege két valaki találkozása. Mindkettő figyel, következtet, kínál és tilt. A kapcsolat ismeret. Ha én így, akkor ő hogyan? De az ő gondolkodása is e körül forog. 10
