Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Tandori Dezső: A menti félypont; Porleonínusok (versek)
Tandori Dezső: 70 Tandori Dezső A menti félypont Mely mélypontjaid ismerem, magas kedély? Valami rámtör hirtelen: „Mit élj? Ne élj!" Egy keresztfogbecsondulás, egy májgereznye, vagy elakad bütyköd, ragás, hevernye-tesznye. Én Istenem, Te is nem én, mondod tegezve, hanem a Sors már, szép szerén, nyúl a tegezbe, s nem kis nyulat bűvöl elő, nem szótekervényt, de - biztos, biztos - újra lő, a szívi szekrényt átveri újra, mellkasod, vagy torkod érzi, s nincs, hogy járművön vagy gyalog, ered kivérzi. Fénypont, félypont, menti, beli, kiváltja bensőd, gyámság nem lesz véled teli, idő, mi eljött, hogy a fakránypuszenkulás zsákján, ajándék- neked, vagy bárki más, ki más ? számára játék legyen, mi neked annyi se, hogy eltaláljad, mi lenne vers zseni-szere, melyik az állat, 3
