Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bencze Erika: Magyarország fölfedezése (esszénovella)

beszélnek. Többször gondoltam már, szólok nekik. Mármint az erdélyi anyukáknak. Ne vicceljenek! így - ahogy ők - tisztes erdélyi emberek nem beszélnek. Legalábbis a katolikusok - mert kálvinista népcsoportok tényleg hoztak magukkal ilyesféle hangképzést a múltban - nem. De nem szóltam. Minek sértegetni egy többszörös kisebbségi sorssal és kisebbrendűségi érzettel sújtott egyént, aki úgy keresi az önbecsülését, ahogy s aki ellenében éppen tudja. Az egyik kisebbségi a másikkal szemben.

Egyik évben Erdélyben is voltunk továbbképzésen. Magyarországi előadókat hívtak. A szó szoros értelmében megaláztak bennünket. Mármint a tudós tanárok. Egyikük azzal, hogy nem készült: összevissza hantáit, nagyon felületes, hiányos és színvonal alatti előadásokat tartott. Pedig ismert tudós. Úgy képzelte, ezeknek nem kell a tudományos színvonal. De érdekesnek, népszerűsítőnek sem tűnt habogása. A közelmúltban járt Újvidéken. Előadásában és napilapunknak adott interjújában elmagyarázta, nem jól van az, hogy mi színmagyar oktatást akarunk, mert csupa hátrányos helyzetű gyereket nevelünk így, akik nem tudnak érvényesülni szakmai téren. Mert nem sajátítják el a szakkifejezéseket szerb nyelven. Úgy mondta ezt, hogy soha a büdös életben nem élt kisebbségiként, s nem érti a léthelyzetet. Nem tudja, hogy a kisebbségi magyarok nem azért nem sajátítják el az államalkotók nyelvét tisztességesen, mert nem akarják, sőt nagyon is akarják. De a szerb nyelvi oktatás tanterve olyan, úgy van kiképezve, hogy még véletlenül se lehessen megtanulni szerbül nyelvórán. Mert nem a szerbül is kiválóan beszélő kisebbségi szakemberek nevelése a cél, hanem a csak szerbül beszélőké. Ami az anyanyelv folyamatos feladásával jár. (Erre gondoltam, amikor azt mondtam, a nyílt tilalomnál sokkal fondorlatosabb eljárásai is vannak a kisebbségi jogok csorbításának.) Tehát nincs olyan, hogy bizonyos szaktantárgyakat majd szerbül tanítanak, s az összes többit meg magyarul. A következő lépés az összes tantárgy szerbül való tanítása és konklúzió levonása, miszerint a magyar tanulók és szüleik nem igénylik az anyanyelvi oktatást. Erre számtalan példa van. De „a nő"! Még őt is túlszárnyalta. Ismert név. Tudományban és politikában egyaránt. Fölényes volt és nagyszájú. Egyből leszarta minden kisebbségi törekvésünket, az anyanyelv ápolásáról és a nyelvművelésről szóló elképzeléseinket. S a legfájóbb az volt, hogy úgy állította be, a mi érdekeinket képviseli, mert nem kell bántani a keveréknyelven, tehát a magyart a szerbbel, a románnal, a szlovákkal keverő- ket, csak beszéljenek úgy, ahogy tudnak. Gondolom, még sohasem találkozott és beszélt egyetlen nyelven sem tudó, magát kifejezni semmilyen nyelven sem képes kisebbségi emberrel. Nem érzékelte közvetlenül ezt a fajta mérhetetlen szellemi katasztrófát.

De ha már a megszégyenüléseknél tartunk! Talán soha nem aláztak meg bennünket annyira, mint Gödöllőn. Leégtünk, lebőgtünk. Több százan. Fiatal kutatók találkozója volt. Egyesek 20 órát utaztak. Mi is - szerencsétlen körülmények folytán - legalább tíz óra alatt tettük meg az utat. Minthogy Gödöllő Szabadkától legfeljebb 3 órányi út. De egyik tudósunk (ma, ha jól tudom, dékáni pozícióban van) összeütközésbe került a helyi vámszervekkel. Ostobán és otrombán viselke37