Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Wróblewski, Bogusław - Szenyán Erzsébet: „Az élet mélyre hatolásból fakad”

hogy vele már minden megtörtént, őt már semmi sem lepheti meg, abból kihalt az, ami a leggyönyörűbb - az élet szépsége.6

Megérteni a világot

Ryszard Kapuscinski két utolsó könyve (s ugyanígy az utóbbi években tartott előadásai, a vele készült interjúk) összegzik a múlt század európai gondolkodásának jellemzőit, ugyanakkor a XXI. század felé is nyitni próbálnak. Csak a Másikkal történő konfrontáció során vagyunk ugyanis képesek arra, hogy tudatosítsuk saját gondolkodásmódunk, a világra illesztett egyéni fogalomhálónk korlátáit, merevségeit. Az emberek érdekelnek, önazonosságuk, jellemző tulajdonságaik, az őket körülvevő szituációk - mondja Kapuscinski7. Az író szerint az emberiség jelentős része az ezredforduló európai embere számára nehezen (néha egyáltalán nem) érthető idő-tér fogalomkörben él. Az európai ember meggyőződése szerint az idő az emberen kívül, objektíve létezik, mérhető és lineáris tulajdonságai vannak. Ezzel szemben például az afrikai gondolkodás szerint az ember van hatással az idő alakulására, annak múlására és ritmusára [...] Az idő a mi cselekvésünk eredményeként jelenik meg, és eltűnik, ha azt félbeszakítjuk vagy egyáltalán el sem kezdjük,8 Ezek az alapvető különbségek okozzák, hogy másként kezelünk olyan lényeges dolgokat, mint például a csoportos lét megszervezése, a születés, a halál. Arra utalnak, hogy sikertelenségre van ítélve mindenféle olyan próbálkozás, amely a korábban „harmadiknak" nevezett világ „megszelídítésére", európaizálására irányul, az úgynevezett humanitárius segítségnyújtás pedig (amely az anyagi javak hiányának enyhítését szolgálja) teljességgel eredménytelen.

Az utóbbi években megváltozott a kiváló író általános vélekedése a világ sorsát illetően. Korábban optimista szemlélet jellemezte, amely egybecsengett az akkori állásponttal, miszerint az emberiség a nem távoli jövőben európai mértékű jólétben fog élni. Ez a szemlélet aztán szkeptikussá vált. Az ezredforduló táján Kapuscinski úgy látta, hogy hiába telt el tíz év a fejlődést gátolni látszó globális Nyugat-Kelet konfliktus megszűnése óta, a világ továbbra is kétféle civilizációra osztható: a jólét (fejlődés), illetve a nyomor (túlélés) civilizációjára. S ami a legrosszabb, hogy a civilizációk között nincs mintaátadás, vagy legalábbis nagy ritkaságnak számít. A túlélés civilizációjában nem vesznek át olyan magatartásformákat, amelyek lehetővé tennék a növekedés civilizációjához történő csatlakozást. Ezért van az, hogy Afrikában, Ázsia és Latin-Amerika nagy részén állandósult a stagnálás. (...) Az egyre növekvő nyomor, a javak egyre igazságtalanabb elosztása, az egyre nagyobb civilizációs szakadékok - ezek mind időzített bombák, amelyek mindannyiunkra veszélyt jelentenek.9 Vagyis az egykori optimizmusnak teljesen nyoma veszett volna? Nem egészen:

6 Ryszard Kapuscinski, Utazások Hérodotosszal, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2008, 218. o.

7 Od historii... uo.

8 Ryszard Kapuscinski, Ében, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2000, 19. o.

9 Swiat rozpedzony, swiat uspiony (Rohanó világ, bódult világ) Jacek Zakowski interjúja, Gazeta Wyborcza 1999. XII. 24-26., 14. o.

26