Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Halasi Zoltán: Bolygó; Gyertya (versek)

Halasi Zoltán

Bolygó

Belőlem egy hold szakadt ki, parázsló égitest, sokáig tűrtem, kering az űrben, valami vonzza egyenest felém, megint más egészen el akarja tőlem ragadni.

Mikor őt elvesztettem, én nem voltam se eleven, se holt, rengés, szökőár, mély lávahasadék maradt utána, tűzözön perzselte ég, felhők vitték a könnyel kevert vulkáni port,

égő sebként lángolt a méhem.

Majd belőle is elsugárzik

sok lebomló elem,

forgást tanul, szenved meteorrajt,

közelít hozzám, felém dülled oldalt,

akárha terhes volna, mint én,

vele, vetem, időtelen

a hím Nap fénye játszik.

Gyertya

Tegnap még szeles kék mag narancs burokban, kanócos gyúanyag, szál gyertya voltam, tápfia egy buboréknak, lobbanó indulat.