Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Bánki Éva: Mindenekfölött költő (Kőszeghy Péter: Balassi Bálint – Magyar Alkibiadesz)
Kevés információnk van az Anna-Bálint-förfénef fogadtatásáról, ám azt talán jobban sejtjük, hogy Balassi mit gondolhatott minderről. Ő biztosan úgy hitte (és magánlevelei, a valószínűleg nászajándéknak szánt Szép magyar komédia előszava is ezt valószínűsíti), hogy a szép mese, a nagy ciklusban megrajzolt szerelmi történet az Annával való házasságot is előremozdítja. Sőt. Hasonlóan a Keller-novella, a Die mißbrauchten Liebesbriefe fiatal hőséhez, talán Balassi is hitte/hihette, hogy a kitalált szerelmek könnyen valóságosak lehetnek, a fikcióból a valóságba való átlépés csak elszánás és képzelőerő dolga. És nem csak a Balassi-költemények bizonyítják mindezt. A szép magyar komédia prológusa a 16. századi magyar prózairodalom egyik legkülönösebb emléke, aminek, mint tudjuk, semmi köze nincs a Komédia eredetijéhez. A magyar költő, Balassi a szerelem világbirodalmáról beszél, mely az egész emberi univerzumot, még az akkor felfedezett Amerikát és Magyarországot, ezt az újsütetű szerelmi nagyhatalmat is magában foglalja. Balassi - Péter papot, Bornemisszát kiforgatva - ecseteli, hogy „... mint merült el az magyar nemzet a szerelemben", hogyan lettek általánosak Magyarországon a feltétel nélküli szerelem törvényei. Mindebből egy szó sem igaz: az udvari szerelemmel a magyar nemzet Balassi korában sem volt különösképpen elfogadó. Újra felvetődik a Losonczy Anna-kérdés. Hazudik-e Balassi? És ha hazudik, ha itt is stratégiát gyárt, ugyan miért teszi? A Prológus esetében ezt már nehéz lenne kézzelfogható érdekekkel magyarázni. Talán apológiát ír? De ugyan ki és mi ellen védekezik? (A szép magyar komédiát valószínűleg épp a hódítás végén, a saját esküvőjén készült bemutatni.) És milyen hazug az, akit ennyire könnyű megcáfolni? Én elképzelhetőnek tartom, hogy Balassi - legalábbis amikor az előszót papírra vetette - hajlandó volt egy ilyen Magyarországban hinni. Ilyen „jó lenne, ha igaz lenne" vágyképek, a realitás és fikció közötti határvonal merész átlépése, a tényeket nem tisztelő gondolkodás korábban is jellemző volt Balassira. Gondoljunk csak az életrajzíró által is naivnak ítélt karriertervekre, a költő örökös Lengyelország-nosztalgiájára, vagy akár a pataki vár könnyűnek gondolt, de botrányosra sikeredett bevételére. Véleményem szerint Balassi ízig-vérig (mindhalálig és mindenekfe- lett) költő volt, és egyéb életterveit, politikai ambícióit, a szerelmi forradalomban betöltött szerepét is költőként gondolta végig. Ez nem a költői ihlet szükségszerű velejárója, gondoljunk csak Zrínyi Balassiénál jóval realistább politikai ambícióira. Hogy Balassi szerelmes volt Losonczy Annába? Ezt persze nem tudhatjuk. De ha igen, nem ez lett volna az első választás, amit érdekből kezdeményezett, de aztán oly mélyen átélt, hogy őszinte meggyőződésévé lett. Ilyen cselekedetre Kőszeghy Péter másutt maga is hoz példát. Balassi érdekből katalizált, hogy aztán a teológiát is létkérdésekként átélő, őszinte katolikusként, a jezsuiták bálványozott Hungarus Herosaként haljon meg. Balassiból megkerülhetetlen a költő. Még az életrajzában is. Ez az egyik végkövetkeztetése Kőszeghy Péternek is. Balassi Kiadó, Budapest, 2008 104
