Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Bánki Éva: Mindenekfölött költő (Kőszeghy Péter: Balassi Bálint – Magyar Alkibiadesz)
Bánki Eva Mindenekfölött költő Kőszeghy Péter: Balassi Bálint - Magyar Alkibiadesz A Magyar Alkibiadesz alcímű kötet Balassi Bálint életrajza, ezt követné a szerző szándékai szerint a Balassi poétikáját bemutató monográfia. A műfaj ellentmondásait szimbolikusan már a könyv borítója jelzi. A címet ( Balassi Bálint) mintha megcáfolná az illusztrációként használt eredeti névaláírás: V. Balassy. A Kőszeghy-monográfia olvasható a következőképpen is: mi az, amit mi tudunk Balassi életéről, és mi az, amit ő akart tudatni magáról. A Balassi-féle (ön)mitológia mely elemeit támasztják alá a források? A vállalkozás időszerű: a Nemeskürty-monográfia óta nem jelent meg új Balassi-életrajz. Leleplező könyvet - és nincs kétségem afelől, hogy az olvasók egy része a Magyar Alkibiadeszt így olvassa majd - költőkről nagyon nehéz írni. A különféle ön-mitológiákat az olvasók aszerint is megkülönböztetik, hogy poétáról, politikusról, hadvezérről van szó. A forrásanyag jellege is igen sok buktatót rejt. Balassiról sok életrajzi adatot ismerünk, csakhogy a fennmaradt források többsége peres irat. Hogy a kortársak mit is gondoltak Balassi költészetéről vagy szerelmi mitológiájáról, azt csak sejtjük vagy sejteni véljük. Hiszen többet tudunk a Sommemé-féle kalandról, Liptóújvár, Kékkő, Gyarmat birtoklásának bonyodalmairól, mint Balassi korabeli olvasóiról, olvasmányairól vagy akár költőtársairól. Az első nagy magyar költőt könnyebb elképzelnünk portya közben, birtokairól pereskedve, mint költeményekről beszélgetve. Kőszeghy Péter írását minden filológiai pontosság dacára olvashatjuk történelmi regényként is: a szerző nemcsak teljesen újraértelmezi a jobbára már ismert forrásokat, hanem igyekszik szellemi-társadalmi hátteret is a költő köré rajzolni. Nem tudjuk, menynyi időt töltött/tölthetett Balassi a porosz Braunsbergben, de Kőszeghy mégis részletesen bemutatja a híres humanista központot: Mi tagadás, szívesen képzelnénk ebbe a nemzetközi szellemi közösségbe, ebbe a korszerű humanista központba, a katolikus megújulás fellegvárába Balassi Bálintot. Mit mondhatnánk? Illúziók/dezillúziók nélkül nincs életrajzírás. A monográfia tagolása sem szokványos, talán épp azért, hogy a filológiában egyfajta szellemtörténeti regényként olvashassák. Kőszeghy megtartja a lineáris logikát, de nem korszakokra tagolva tárgyalja a Balassi-életutat, hanem amit újragondolásra méltónak tart, azt szimbolikus figurák köré rendezi. Ilyenek: az apa, Balassa János; Bornemissza Péter, Balassi tanítója; a nagy politikai mintakép, Báthory István - és, igen, az ecsedi Báthory által álnok kurvanénak nevezett, a pataki várfoglaláshoz is példát adó Losonczi Anna. Nagyon hatásos írói fogás: mintha mi, a nézők, a naumburgi dóm szenvedélyes gesztusokba merevedett donátor-szobrai között járnánk. Ezek a lebilincselő miniportrék azt is lehetővé teszik, hogy a szerző végigpásztázza a kor szövevényesen izgalmas közéleti viszonyait. 101
