Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Simoncsics Péter: Egy „sportember” emlékezete (Kontra György (1925–2007))

nyelvészprofesszor, Zsuzsa énektanár-zenepedagógus, a két középső, Kata és Klára pedig az apai természettudós vonalat, minthogy mindketten biológia-kémia szakos tanárok.

Karácsony Sándor 1952 februárjában meghalt, miután 1950-ben kényszernyugdíjazták, majd nyugdíjától is megfosztották, és életében „közéleti halottá", nem létező személlyé nyilvánították. A fordulat éve után sok Karácsony Sándorhoz hasonlóan baloldali vonzal- mú embernek jutott ugyanez a sors, mint például Bibó Istvánnak, Kassák Lajosnak, Kéthly Annának vagy Laziczius Gyulának. Ezekkel az operációkkal az MDP, ez a szociáldemokrata és a kommunista pártból erőszakkal összekényszerített „párt" a magyar baloldalt hosszú évtizedekre, máig érezhetően megfosztotta attól, hogy aktívan részt vehessen az ország sorsának alakításában, hogy szervesen növekedjék. 1948 után a magyar baloldalból úgyszólván csak egy csonk maradt, egy steril szekta, amelyben az egykori moszkvai emigrációnak, az európai baloldal hagyományaihoz egyáltalán nem kötődő keleti despo- tizmusnak paranoiás képviselői voltak a meghatározók. Mellékesen jegyzem meg, hogy ez a „csonkolás", valamint a rákövetkező történelmi kataklizma, az 56-os forradalom és az azt követő megtorlás, Nagy Imrének és társainak kivégzése és az a dicstelen szerep, amit mindebben az MSZMP játszott, kölönc a kamarilla- és „pártpolitika" hínárosában vergődő mai „baloldalon", amely mögül hiányzik az egykori széles körű „civil" infrastruktúra, a munkásotthoni olvasókörök, a „munkaiskolák" hálózata, a „szabadművelődés", s ez máig akadályozza és késlelteti a politikai baloldal föltámadását, növekedését és felnőtté válását Magyarországon. Ebben a történeti kontextusban szerencsés fordulatnak mondható, hogy Karácsony Sándor szellemi örökségének őrzése természetes módon, anélkül tehát, hogy valamilyen „bizottság" vagy „grémium" többségi szavazattal döntött volna róla, Kontra Györgynek jutott. Szerencsés, hogy nem egy forró fejű bölcsészre hárult ez a megtisztelő, az adott történelmi helyzetben különösen veszélyes feladat, egyrészt, a dolog érdemi oldalát tekintve, azért, mert Karácsony Sándor nyelvészeti, irodalmi és filozófiai rendszere máig földolgozatlanul hever idehaza és integrálatlan a nagyvilág kurrens diszciplínáiba8, másrészt, az ügy aktualitását tekintve, hogy ti. meg kell védeni a támadásoktól, azért is, mert egy közéletben járatos, jó szervezőkészségű és diplomáciai érzékkel is megáldott természettudós, amilyen Kontra György volt, a maga „szenvtelenségével", tudományának „objektív" súlyával komolyabb védelmet tudott nyújtani az anathéma alá vetett és megbélyegzett professzornak és tanainak, mint ami egy „szubjektív", könnyen hevülő, indulatos bölcsésztől telhetett volna.

Mielőtt Kontra György életpályájának és Karácsony Sándor szellemi utóéletének drámai összekapcsolódására, egyúttal Kontra György életpályájának csúcsára kerítenék szót, az ő sportemberi és általában emberi mivoltáról kell elmondanom néhány történetet, melyeknek személyes szereplője vagy tanúja voltam. 12 éves lehettem, amikor 10 éves János öcsémmel együtt elvitt kettőnket a Népstadionba, hogy megnézzük a Magyar Atlétikai Bajnokság rendezvényeit. A Keleti pályaudvar melletti Verseny utcán mende8 Annak ellenére így van ez, hogy az utóbbi évtizedekben a Karácsony Sándor emlékét őrző Csökmei Kör, és elnöke, Heltai Miklós jóvoltából Karácsony Sándor művei sorra kiadásra kerülnek. Megemlítendő, hogy méltánylandó kísérletek történtek a Karácsony-oeuvre nyelvészeti, filozófiai, művelődéstörténeti, pedagógiai vonatkozásának földolgozására. Tanulmányíróként, szerkesztőként részt vállaltak Karácsony Sándor szellemi hagyatékának közvetítésében vagy földolgozásában: Boros Dezső, Buda Béla, Deme Tamás, Durkó Mátyás, Farbricius-Kovács Ferenc, Kalmár László, Székácsné Vida Mária, Szépe György, Varga Tamás, Vargha Balázs, Terts István, Vekerdi László, Vekerdy Tamás. Sőt monográfiák is születtek: Fabricius-Kovács Ferenc: Kommunikáció és anyanyelvi nevelés (1980), Kontra György: Karácsony Sándor (1992), Lendvai L. Ferenc: Egy magyar filozófus: Karácsony Sándor (1993), Lányi Gusztáv: Magyarság, protestantizmus, társaslélektan (2000), Kontra György: Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor (2003), Simoncsics Péter: Paradigmaváltás légüres térben (2005).

77