Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Németh István: Mini(mális) próza

Mikszáth Kálmán, Gárdonyi városában a mögöttünk hagyott másfél évtizedben? Évente legkevesebb kétszer. Tehát összesen legalább harmincszor. Ennyi idő alatt talán fel is fedezhető ott harminc kiskocsma. Azokat fel is fedeztük. Talán minden alkalommal az egyik legkedvesebbet, a Móra utcai Móra borozót. Meg a többit. A legtöbbet újra és újra.

Miközben Tömörkény várt, türelmesen várt künn a Kálvárián.

Persze, esendők vagyunk. És Petőfik se vagyunk. Legkevésbé az a Petőfi Sándor, akit első debreceni útja Csokonai Vitéz Mihály sírjához vezetett. Hogy lerója előtte tiszteletét.

Ha Petőfinek az egyik vezércsillaga Csokonai volt, az enyém Tömörkény István. Sokszor találkoztam vele a szegedi kiskocsmákban. Illetve az „alakjaival", a „figuráival". És ahányszor csak elhalasztódott nyugvóhelyének fölkeresése, mindig azzal próbáltam csillapítani „háborgó" lelkiismeretemet, hogy haló porai helyett Őt magát, az élő-elevent láthattam és hallgathattam. Otthonosan elereszkedve egy pohár bor társaságában a Sánta egérben, a Mórában, a Szivomyában és a többiben. Áldassék szent nevük!

58