Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zelei Miklós: „Annyira szerettem volna, hogy most már csinálhatom is” (Egy este Kiss Ottóval)
- Én Takácsból a Dezsőt ismertem, a későbbi polgármestert, ő élővilágtanárom volt a hetvenes évek végén. Akkor már megindult onnan az elvándorlás...- A tájékozottabbak még azt is tudhatták Battonyáról, hogy zsákfalu, belemész és vége. Jön a határ.- így van. És akkor vége.- És hogy József Attila oda járt hittant tanulni, ott van a vaskereszt a tornyai úton. És még mi?- Ez a kép Battonyáról, bennünket viszont gyerekként ez teljesen hidegen hagyott.-És a sok nemzetiség, szerbek, románok...- Nekünk ez természetes volt, együtt nőttünk velük fel, és nem is beszéltünk róla. Még az eltérő kulturális hagyományok is természetesnek tűntek, azt hittük, ez mindenütt így van, minden településen. Csak később, visszagondolva láttam meg benne az értéket. Akkor, ha barátkoztunk, vagy éppen verekedtünk valakivel, nem azért tettük, mert az illető román, szerb vagy bolgár, hanem attól függően, hogy szerettük vagy nem szerettük.- Megtanultad valamelyik nyelvet?- A gyerekekkel mindig magyarul beszéltünk, azokkal is, akik esetleg használták otthon a szerbet vagy a románt. Viszont rengeteg érdekes nevű család élt ott, és azok a nevek később kezdtek beköltözni a novelláimba.- Ilyesmikre gondoltam...- Szerettem velük dolgozni, sokszor még telefonkönyveztem is, és akkor egy-egy név előhívott egy-egy ottfelejtett történetet. Battonyán rengeteg érdekes név van, de erre csak azután döbbentem rá, hogy eljöttünk onnan. Itt nincsenek különleges nevek, vagy legalábbis jóval kevesebb, holott Gyulán is vannak románok meg németek. Battonyán úgy nézett ki például az utca, ahol laktunk, az Ady Endre, hogy a sarkon németek voltak, velük szemben szerbek, mellettünk bolgárok, kicsit arrébb románok, aztán megint szer- bek, köztük meg a magyarok. És a nevek: Knébel, Hoffmann, Tyuroski, Angyal, Nenádov, Zselev vagy Kreszta Traján, aki majdnem szemben lakott velünk, és most itt, Gyulán, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke. Az utcánkban az egyik szerb családban otthon szerbül és magyarul is beszéltek, de a gyerek, történetesen egy lány, akit Dáriskának hívtak, és akivel együtt jártam a román óvodába, mert mindkettőnknek az volt a legközelebb, velem persze csak magyarul kommunikált. Aztán később, amikor már általános iskolába jártunk, neki könnyebben ment az orosz, irigyeltem érte.- Ott volt foly ónak a Száraz-ér?- Igen. A ház kertje, ahol éltem, a csatomapartig ért.- Jön valahonnan át a határon, és Szegednél megy bele a Tiszába.- Aradról.- Az aradi bőrgyár?- Az aradi bőrgyár engedi bele a szennyvizet, nincs is benne hal, illetve, úgy hallom, most már ismét van. Tisztul a víz.- Gyerekkoromban mi is fogtunk! 21
