Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Nagy Gábor: Nagy László: Gyászom a Színészkirályért című versének szemiotikai elemzése
hoz létre olyan gazdag intenzitású, több regiszteren szóló, szuggesztív szöveget, amely a Nagy László-i életműben is a legjobbak közé sorolható.14 Három, szövegen túlinak, azaz szemiotikáinak nevezhető sík elemzése tárt fel olyan jelentésréteget, amely szerint a Latinovitsot búcsúztató vers egyben a géniusz vs. középszer problematikáját a középpontba állító szöveg: a műfaj síkja, a költői életmű kontextusa és az intertextuális elemek. 3 A bartóki modell mint irodalomtudományos és irodalomtörténeti fogalom érvényének a megkérdőjelezése Nagy László költészetének a lényegét érinti. Részben jelentős zene- és Bartók-kutatók vonták kétségbe érvényét,15 részben a legújabb irodalomtörténeti összefoglalás egyik tanulmánya értelmezi félre. „A »bartóki modell« - fogalmaz Tolcsvai Nagy Gábor - nem a népi elemek műbeli megjelenése, hanem e népi elemek átértelmező szövegközisége, amely kortárs alapkérdések megjelenítését teszi összetettebbé."16 Csakhogy a Németh László bevezette fogalom a legkezdetlegesebb olvasatban sem jelentette pusztán „népi elemek műbeli megjelenésé"-t, s a Tolcsvai Nagy-féle definíciónál jóval árnyaltabb és gazdagabb meghatározások születtek, éppen Nagy László költészete kapcsán, elsősorban Görömbei András és Jánosi Zoltán kutatásainak köszönhetően. Ehelyütt a történeti áttekintést mellőzve elegendő a legteljesebb - világirodalmi kontextusban is gondolkodó - Jánosi-féle meghatározásra utalni: „A »bartókiság« makrostruktúráját (...) a modem lét problémáiból fakadó törvénykeresés, az egyetemes-átfogási igény, és az erre a célra fölemelt archaikusság fogalmainak háromszögében lehet legtisztábban értelmezni." E három összetevő egybekapcsolódását Jánosi Zoltán törvényszerűnek látja: „A törvénykereső gesztus, az emberi szerepértelmezés elemi érdekeiből fakad, hogy a szándék eleve az alapokig jutás, a globális mértékek igényeivel jelentkezik, s az idődimenziókban lehatol az archaikusság fokáig. A »bartókiság« és az archaikus típusú remitologizációs poétika azonosságai e végső elveknél foghatók meg legtisztábban. Mindkettőt a történeti mértékű és a történet legaljáig, a »nincs tovább« partjaiig érő szerepértelmezés és törvény-, modellkutatás hozza létre, s mindkét struktúrában feltűnik s meghatározó lesz a jelenmodelláló, jelenre válaszadó, történeti gondolattal, igénnyel megformált s képzeti-eszmei és strukturális koncepcióját az archaikum közelségéből, onnan merített törvények alapján megfogalmazó konstrukció."17 14 Görömbei András a Fejfák ciklus „legjelentősebb versé"-nek nevezte: Görömbei 2005 [1992], 649. 164-es jegyzete. 15 Somfai László tanulmányában egyenesen ignorálandónak nevezi: „A »Bartók-modell« lehet íróink és más művészeink önigazoló eszmefuttatásának toposza; minden alkotónak joga van onnan meríteni inspirációt, ahol rátalál. Viszont, ha maga Bartók már nem teheti, a zenetörténésznek joga, sőt kötelessége ignorálni a Bartókból önkényesen eredeztetett ideológiákat." Somfai László, Mi a magyar Bartók Béla zenéjében? Nacionalizmus, „népek testvérré válása", világzene = Romsics - Szegedy-Maszák 2005, Ignác - Mihály (szerk.), Mi a magyar? Habsburg Történeti Intézet - Rubicon Kiadó, Budapest, 2005, 231. Vö. még „... a »Bartók-modell«, mint a kortárs magyar művészet programja, egy időben szinte vallásos tisztelet tárgyává lett, a »ne legyenek idegen isteneid« kizárólagosságával." Tallián 2006, Tibor, Bartók Béla 125, Muzsika, 2006/március, 5. 16 Tolcsvai Nagy Gábor, Szembesülés a naiv költői világépítés határaival = Szegedy-Maszák Mihály - Veres András (szerk.), A magyar irodalom történetei III. 1920-tól napjainkig, Gondolat Kiadó, Budapest, 462. 17 Jánosi 1996, 120-122. 91
