Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Kothencz Kelemen: A megbecsült városvezető (Merk Zsuzsa-Rapcsányi László [szerk.] A város keresi múltját. Borbíró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere című könyvről)
nyomon követhette. Apai nagyapja rendkívül gondos, alapos ember volt. Mindent számon tartott. Ott volt az állatok esti etetésénél, majd bement az urasághoz megtudni, nincs-e valami utasítása másnapra. A közös vacsora után elhúzódott a hajzlira, ahová a király is gyalog járt. Ajtaját nyitva hagyván, onnan adta ki a következő napi teendőket. Elmondta, hogy ki lesz az, aki másnap kukoricát visz Topolyára, és hoz lisztet, korpát a malomból. Az ökrös gazdákat gabonát hordani, a lófogatokat pedig tarlót szántani küldte stb. Ezen utasításait a jó időjárás esetére kellett érteni, de felvázolta a borús, esős időben követendő munkákat is. A Fratricsevich családról szóló emlékező levélben nem esik szó az anyai nagyapáról, Fratricsevich Péterről. Borbírónak esetleg csak nagyanyja mesélhetett férjéről, aki már nem élt, mikor az unoka megszületett. Borbíró „Ossze-visszák"-nak nevezte el azokat a lejegyzett visszaemlékezéseit, melyekben számára emlékezetes személyekről, eseményekről, közigazgatásról, pártpolitikáról, a Városok Szövetségéről, a Speyer-kölcsönről, különféle „műhelytitkokról" írt. Annak ellenére, hogy a recenzens a górcső alá vett személy történeteiben sok aktuálpolitikai színezetű eseményt vélt felfedezni, a fejezetben szereplő számos írásból mégis szembetűnik: Borbíró sohasem a párt érdekeit helyezte előtérbe ügyei intézésekor. Rövid részletet idéz kassai szolgálati idejének egyik tárgyalásáról. A városi kórház igazgatói posztjának betöltéséről folyt a diskurzus. A párt vezetőinek megvolt a „zászlóra tűzött" emberük, akinek erényeiről próbált Borbíró érdeklődni. Idézzünk a beszélgetésből: Kérem, tájékoztassanak ajánlatuk orvosi értékéről.- Kiváló magyar!- Ebben nem is kételkedtem, de szeretném tudni, orvosnak milyen?- Kérlek, a legnehezebb időkben is velünk volt!- Nem tartotok attól, ha olyan feladat elé állítjátok, amelyet megoldani nem képes, akkor vele sem tesztek jót?- A párt nagyon szeretné az ő kinevezését!- Úgy érzem, hogy én 1000-szer jobb felvidéki vagyok, mint ti. Ti csak őt nézitek, én azt az 1000 beteget is, akiknek nem mindegy, milyen színvonalon vezetett kórházban feküsznek." Úgy gondolom, ez a néhány sor sok mindent elárul Borbíró személyiségéről. A Duna-parti város az első világháború után reneszánszát élte. A statisztikai mutatók szerint a vidéki városok között Baja fejlődése volt a legjelentősebb. Amint Borbíró írta „a szép eredményben, s e révén a város reputatiojának visszaszerzésében figyelmet érdemlő része volt a katholikus papoknak". Róluk sem feledkezett meg emlékirataiban (Bajai portrék - tiszttársaim). Werner Adolf, Kürti Menyhért, Tordai Ányos mellett kiemelte Gonczlik Kálmán oktatási, hitéleti és közéleti tevékenységét. A négy személy hatását egy mondatban így jellemezte: „résztvevén a város közéletében, révükön illőbb, méltó szerephez jutott a katholikum is, amely előbb inkább csak numeráit, de alig ponderált". Borbíró komolyan gondolta azt, hogy egy város fejlettségi fokát tükrözik a közalkalmazottai sorában lévő jogászok, műszaki, egészségügyi, szociális stb. személyek száma. Ezt igazolja, hogy Bajára kerülésekor a városnak mindössze 1 mérnöke volt, távozásakor a városházán 3, az elektromos üzemben pedig 2 dolgozott. írásaiban hosszasan méltatta megbecsült tiszttársait. A jó kapcsolatukat és eredményes munkájukat abban látta, hogy beosztottjai is átvették tőle azokat a tapasztalatokat, amiket ő pályakezdésekor „mestereitől", Purgly Sándor és Schmausz Endre főispánoktól tanult. Különösen a közigazgatás területén dolgozók számára értékes fejezetét adják a kötetnek Borbíró Ferenc az Amerika Hangja Rádióban elhangzott előadásai. Az önkormányzatok védelmében címmel 1958-ban hatrészes előadás-sorozatot tartott. Borbíró pályája során három városban: Szabadkán, Baján és Kassán töltött be különböző érdemi szerepet. Ezek közül is az első kettőn végzett tevékenysége volt meghatározó. Mint a város első embere, mégis a bajai tapasztalatait hasznosíthatta leginkább. Nyitó beszédében a városi önkormányzatok hatáskörének szükségtelen, káros megszorításait panaszolta el. További előadásokban mutatott rá arra, miként kellett volna szerepét betölteni a belügyi osztálynak, hogy az általános fellendülésnek élenjárója legyen, illetve felvázolta egy elmaradt város újraébredé- sét. Beszélt az igazi tisztviselőre jellemző erényekről, majd a polgárságról, annak az önkormányzati életben is kimagasló szerepéről. Egyik önéletrajzi visszaemlékezésében bevallotta, hogyan készült fel az ilyen típusú nyilvános beszédekre. Elismerte, hogy soha nem volt igazi szónok. Minden valamirevaló beszédét hosszú napok munkája előzte meg. Az eredmény azonban az lett, hogy sohase olvasott se beszédet, se előadást. Még jegyzeteket sem használt, csak felmondta a jól átrágott, szó szerint betanult szöveget. Úgy gondolta, 111
