Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Kerényi Ferenc: Irodalomtörténészi voks egy elhúzódó történészi vitában (Miskolczy Ambrus két könyvéről)
Kothencz Kelemen A megbecsült városvezető Merk Zsuzsa-Rapcsányi László (szerk.) A város keresi múltját. Borbíró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere című könyvről „Akkor van jó állapotban nemzeti tudatunk, .. .amikor a városházán az előző városatyák képei nem kerülnek le áfáiról a raktárba vagy a szemétbe, mert megbecsülik az előző polgármestereket." (Konrád György) Újabb igényes kivitelű könyv jelent meg a bajai Türr István Múzeum és a Múzeumbarátok Köre Alapítvány kiadásában. A Bajai Dolgozatok sorozatban napvilágot látó, bordó textilkötésbe burkolt, aranyozott betűs, védőborítóval ellátott kötetet Merk Zsuzsa és Rapcsányi László szerkesztette és látta el jegyzetekkel. A bajai múzeum igazgatónője és a Magyar Rádió munkatársa az utóbbi időben - egyéb 20. századi történeti kutatásai mellett - célul tűzte ki, hogy a térség neves, de méltatlanul elfeledett személyeinek nyomába eredjen. Ezt igazolja az ilyen témában elsőként megjelent Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Baja, 2001.) című kötet, amely a város „virágkorának" építészeti arculatáról tudósít. A munkát egy tudós jánoshalmi orvos pályájának felvázolása követte, amiről Megkésett emlékezés. Dr. Rapcsányi (Rapp) Jakab, a Baja-monográfia írója címmel a Bács-Kiskun Megyei Ónkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyvében, a Cumania hasábjain jelentettek meg tanulmányt (Kecskemét, 2004). A szerzőpáros nyomozása és kutatómunkája után 2007 őszén jelent meg a szóban forgó kiadvány, amelynek címe: A város keresi múltját. Borbíró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. A kötet első felét a címben szereplő személy családi-baráti levelezései, személyes visszaemlékezései, beszédei alkotják. A második tömb a személyéről, munkálkodásáról a helyi sajtóban megjelent írásokat tartalmazza. Dr. Borbíró (Vojnics) Ferenc a délvidéki Szabadkán született 1879-ben. Édesapja hivatalnok, a város főjegyzője volt, anyai nagyapja pedig Bács vármegye főszolgabírájaként tevékenykedett. Közigazgatási érzékét minden bizonnyal tőlük örökölte a későbbi polgármester, aki ifjúkorában, mint írta, „nehezen zabolázható gyerek" volt. Ezért is adták be szülei a jezsuiták kalocsai intemátusába, ahol a tanulásban bukdácsolva haladt előre. Édesapja halála után, a család nyakába szakadt anyagi gondok miatt, a 8. osztályt már otthon végezte. Borbíró édesapjával jó kapcsolatban állt a főispán és a szabadkai polgármester, akik mindvégig bábáskodtak az árván maradt gyerek diákévei alatt. Jogtudományi tanulmányai befejeztével Szabadka helyettes tanácsnokává tették, feladatai közé tartozott a város kulturális ügyeinek intézése. A történelem különös módon úgy hozta, hogy annak az embernek az életéről, munkásságáról jelent meg most kiadvány, aki pályája kezdetén, a 20. század elején szülővárosának polgármesteréről, Bíró Károly egy évtizedes munkásságának bemutatásáról szóló könyvet szerkesztette (Szabadka szab. kir. város közigazgatása az 1902-1912. években. Szabadka, 1912). Borbíró Ferenc a bajai városvezetés élére különös módon nem választással, hanem meghívás útján került 1915 októberében. Ezt követően több mint húsz esztendeig, 1937-es leköszönéséig volt a Duna- parti kisváros első embere. Nehéz időszak volt ez a város életében. Baja 19. század végi gazdasági helyzetét jól tükrözi, hogy a városvezetés Kossuth Lajos temetésére (1894) csak hitelben vásárolt koszorút tudott küldeni. A városban dolgozó kereskedőknek, iparosoknak gyakran huzamosabb ideig tartozott a hivatal. Ilyen állapotok fogadták az ifjú Borbírót, akiről az egyik bajai sajtó később azt írta, hogy „Baja várost falusias nívótlanságából ő emelte ki, s terelte a kényszerű fejlődés útjára." Olyan nagy ívű alkotások köthetők nevéhez, mint a Városi Gáz- és Villamosüzemek megalapítása és a város villamosítása, utak, terek, járdák burkolása, a főtér kövezése, a Baja-Bátaszék közötti műút 109
