Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Szuromi Pál: Nemes egyszerűség, plebejusi méltóság (Sümegi György legújabb köteteiről)

Analógiák, meglepő összecsengések? Aztán tanulságos, izgalmas kontrasztok? Igen, a szakirodalmi reflexiók és a kortársi vallomások közegében is ilyenféle szellemi dinamikával szembesülünk. Közben a rövidebb szövegkiemelésekben menthetetlenül felerősödik a találó, mágikus szavak és szókapcsolatok jelentősége. Persze valamennyi kritikus elismeri: itt egy rendkívül eredeti, erőtől duzzadó, imponálóan egyszerű és természetcentrikus alkotóval állunk szemben. Egyikük mégis azt hangsúlyozza, a mester „kemény ékírással vési fel..." látomásait. Máshol a képek „ünnepélyes komorságára" esik a hangsúly. Lyka Károly pedig úgy véli: ez a piktúra „darabos, mint a fold röge, kurta és kemény szavú, akár a Bánk bán néhány sora" (49. o.). Ugyanakkor a művészi inspirációk, analógiák láncolata is igencsak sokszínű. Van, aki a Van Gogh-os, Czóbel Bélá-s vagy wistleres rokonságokat érzékeli, mások meg Nagy Balogh Jánosra, netán Rippl-Rónaira hivatkoznak. Ennyiből is kiderül: Nagy István munkásságát korántsem lehet olyan egyértelműen, határozottan és differenciáltan befogni. Hisz egyszerűségében is televényes, talányos életművet teremtett. És csak sajnálhatjuk, hogy Lóránth László nem készíthette el roppant alaposnak ígérkező monográfiáját.

Ahogy jeleztem: a most következő fejezet- és szerzőváltás nemigen töri meg a kötet műfaji, hangulati egységét. Sümegi György itt csak részben ismert, jól válogatott és fordulatos dokumentumanyaggal rukkol elő. Igaz ugyan, hogy a levelekben, vallomásokban tömérdek szó esik Nagy István művészetéről, csak ez kissé félrevezető. A szövegek többsége ugyanis sokkal inkább az alkotó személyes vonásairól, egyben szakmai, kollegiális kapcsolatainak milyenségéről árulkodik. Egyebek közt a festő nyílt, szókimondó természetéről. Mert bármennyire tiszteli Lyka Károly értő, támogató magatartását, ő ilyenképp is nyíltan megírja neki, hogy a kiállításokon szereplő sok-sok tehetségtelen munkáért bizony a kritika a felelős. Kós Károlytól meg a mester munkamódszeréről értesülünk, hisz: „igazi művészet csak az, ami egy szuszra születik meg..." (86. o.). Miként ez Tornyai Jánosnál is tetten érhető. És tényleg: alig akad hazai festő, aki rajongóbb szeretettel, megbecsüléssel fordulna Nagy István felé, mint éppen ő. Aki őt és Barcsayt tekinti a legjobb hazai festőknek. Lám, hajdanában a vásárhelyiek meg a szentendreiek még csak-csak respektálták egymást. Ám azt is megtudjuk: egy-egy jóravaló orvosnak micsoda óriási szerepe volt az alkotó menedzselésében (pl. Aszalós Imre bajai főorvos).

Annyi bizonyos: ennyi tanulságos, lebilincselő forrásanyag után egyféle újszerűén magvas, mélyrenyúlóbb szakmai összegezésre aspirálunk. De ez sajnos csak töredékesen valósul meg. Kétségtelen például: Nagy István vándorlásokkal teli életét és utóéletét valami búvópatakszerű talányosság járja át. Művei java része ugyan hazai köz- és magángyűjteményekben van, ám Romániában és a bácskai térségben is szép számban előfordulnak. Itt jegyzem meg, hogy a szegedi Lucs-gyűjteményben is található két remekbe sikerült tájvízió. Érdekes egyébként, hogy a művész akkor hozza létre legrangosabb erdélyi tájképeit, amikor már nagyrészt elszakadt szülőföldjétől. De mitikus erejű, balladás hangvételét így is sértetlenül megőrizte. Sőt poétikusan átszellemítette.

Amúgy pontosan a népi, népművészeti gyökerű formaképzés kibontását érzem eléggé vérszegénynek. Ahogy ez a mértékadó Pap Gábornál is lényegében hasonló. Pedig a tömör, népies és balladisztikus előadás csakugyan a művészi esszenciákat érinti. A ballada ugyanis az irodalom „őstojása", amelyben a drámai, sorsszerű és lírikus elemek tökéletesen összefonódnak. Eldöntendő azonban, hogy miféle konkrétabb motívumokkal tudjuk értelmezni az alkotó mértanias, réteges és szerkesztő elvű képépítését? Minthogy itt mégiscsak a pálya kulcskérdésénél vagyunk. De hovatovább a spontán, robbanékony tolmácsolás és a racionális, architektonikus komponálás különös szimbiózisa is megért volna egy „misét". Szó, ami szó: e sommázó dolgozat egy bővebb, tüzetesebb kifejtést is nyugodtan elviselne.

91