Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
A deportálásból visszatérteknek gyakran nem volt hol újrakezdeniük az életüket. Lakásaikat gyakran már mások kiigényelték, bútoraikat széthordták, így ők a hazatérést követően megpróbálták visszaszerezni javaikat, vagy más darabokat igényelni helyettük a raktárakba felhalmozott és jórészt már széthordott ingóságokból. Felberbaum Jakab 1945. szeptember 1-jén írt kérelmet a város polgármesteréhez, melyben leírta, hogy most tért haza ausztriai deportálásából és a lakását teljesen üresen találta, ezért evőeszközöket és edényeket kért öt fő részére. Szeptember 13-án kiutalták neki a Városházán lévő raktárból a kért eszközöket a gettó anyagából. Decemberben kiutaltak neki a szomszédjától, Rózenberg Mihálytól a szekrényeket, a székeket és egy kályhát. 1949-ben a pénzügyi járőr azt jelentette, hogy Felberbaumék már Olaszországban élnek, és a számukra kiutalt bútorokat eladták.144 Lőwi József 1945. november 30-án adta be kérelmét, ekkor tért vissza a hadifogságból, szüleit, testvéreit deportálták, és semmije sem maradt. Edényeket, evőeszközöket, vödröt, lavórt igényelt, amit a zsidó hitközség támogatott, és ezeket díjmentesen meg is kapta a Városháza raktárából. 1949-ben a járőr jelentette, hogy a „nevezett ismeretlen helyre távozott".145 Petneházy Margit 1944. december 20-án a lakáshivatalban előadta, hogy a Kolozsvári utca 22. szám alatti lakása nedves és egészségtelen. Ezért kérte, hogy utalják ki számára a zsidó egyház tulajdonában lévő Nagykőrösi u. 5. szám alatti első emeleti lakást, amelyet korábban Barna Sámuel bérelt, aki nem tért vissza a városba (ebben a házban működik ma is a hitközség). Az igénylő kérésének jogosságát a kerületvezető is igazolta. Másnap a lakást kiutalták Petneházy Margitnak, a benne lévő ingóságokkal együtt, amit 485 pengőre értékeltek a leltár szerint. 1949-ben az ingóságokkal kapcsolatos kérdőívre Petneházy Margit azt válaszolta, hogy a bútorokat megvásárolta az örököstől, Barna János budapesti lakostól.146 Brüller Irén 1945. november 17-én igényelt konyhai felszereléseket, mert 1944 júniusában Németországba deportálták, ahonnét november 2-án tért haza, és „semmije sem maradt". A kérelmét a Kecskeméti Izraelita Hitközség is támogatta. November 13-án a Városháza raktárából díjmentesen kiutalták számára a kért eszközöket. A másnap, 14-én hozott határozat értelmében visszakapta a korábban szülei tulajdonában lévő bútorokat.147 Davidovits Sándor, Sárkány u. 3. szám alatti lakos 1945. december 7-én adta be kérelmét. Ebben azt kérte, hogy a fivére, Davidovits Manó által 1944 decemberében igényelt, a korábban Francia Kiss Mihály tulajdonában lévő ingóságokat engedjék át neki, mert ezeket már egy ideje ők használják, mivel fivére átengedte nekik. Az igénylés összesen 15 tételt tartalmazott (szekrény, asztal, tükör, íróasztal, vitrin, könyvespolc). Kérelmüket azzal támasztották alá, hogy gettóba zárták őket, lakásukat lebombázták, így minden vagyonuk, ruháik is elvesztek. Három gyermekük van, ezért nagy szükségük van a bútorokra, és a bérleti díjat is fizetni fogják. 1946. február 13-án a bútorokat kiutalták számukra, viszont a pénzügyi járőr 1949-ben jelentette, hogy Davidovitsék Palesztinába távoztak.148 Schwarz Imrének 1945. szeptember 12-én egy íróasztalt utaltak ki, majd 1946. január 30-án a korábbi főispán, dr. Horváth Ödön ingóságaiból egy cserépkályhát, szekrényeket és hat festményt.149 144 Uo. 70 300/1799.1949. 145 Uo. 70 300/2309.1949. 146 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 300/2253. 1949. 147 Uo. 70 300/1606.1949. 148 Uo. 70 300/1673.1949. 149 Uo. 70 300/2662.1949. 72
