Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)

Korábban, még 1946-ban a kecskeméti cégjegyzékvezető hivatalosan igazolta, hogy a cégekre vonatkozó iratok a háború alatt megsemmisültek, ezért a háború előtti időkre vonatkozóan nincsenek iratok.137

1949 márciusában az Elhagyott Javakat Felszámoló Ügyosztálytól Keller Elemér vizsgálatot kért a kecskeméti pénzügyigazgatóság részéről Lantos Istvánná vagyoni helyzetére vonatkozóan. Lantos Istvánnénak, akit deportáltak, a leltár szerint az értékpapírokon kívül ingatlana is volt a Károlyi u. 5. szám alatt. Kérték kivizsgálni, hogy a háborús távollevőnek van-e örököse, és ha van, ki az, és azt is jelentsék, hogy lefolytatták-e már vele kapcsolatosan a hagyatéki eljárást. Papolczy 1949. július 12-én küldte el jelentését, mely szerint Lantos Istvánnét holttá nyilvánították és a hagyatéki eljárást is lefolytatták az ügyében, az örökös Nagy Emőné született Vági Gizella, aki Budapesten lakott. Az ingatlan 150 négyszögöl területű (helyrajzi száma: 2134—44. 443.), amelyben bérlők laktak, akik a házbért, havi 110 forintot a városi adóhivatalba fizették be. Ez felettébb érdekes, hiszen ha Nagy Emőné az örökös, akkor a ház is és az azután szedett bérleti díj is őt illette volna. Az 1939-es legtöbb adófizetőket rögzítő ív szerint férjének, Lantos István kereskedőnek a belvárosban, a Nagykőrösi utca 2. szám alatt is volt ingatlana, de erről nem esett szó Papolczy jelentésében.

1949 tavaszán Budapestről több kecskeméti személyről is kértek jelentést az ingó és ingatlan vagyonukkal kapcsolatosan. Ebben zsidókra és nem zsidókra vonatkozóan is kértek adatokat, illetve a távollétük okára vonatkozóan is jelentést kellett tenni. Az elhagyott ingatlanok adatait is megadták, amelyekre kérték a jelentést, összesen 66 elhagyott ingatlant soroltak fel.138

Több ingatlanmentesítési határozat is fennmaradt az 1949-es évből, olyan ingatlanokról, amelyekről sikerült az örökösöknek bizonyítaniuk, hogy nem tekinthetők elhagyottnak. Például Moskovits Lajos és neje ingatlanáról, a Nagykőrösi u. 9. szám alatti házról bizonyították be az örökösök, hogy az nem elhagyott ingatlan, a kifizetendő kezelési díjat dr. Rotschild Lászlóné fizette meg.139 Moskovits Lajos volt 1939-ben a legtöbb adót fizető zsidó személy. A levéltári adatok szerint az örökösök további 14 zsidó ingatlanról tudták bizonyítani, hogy nem elhagyottak.

Az elhagyott ingatlanokat az EJK bérbe kiadta, a befolyó bérleti díjat az adóhatóságnak fizette be. Az egyik dokumentum alapján megállapíthatjuk, hogy a bérleti díjat nem fizették rendszeresen a bérlők. Ezzel kapcsolatban egy sajátos megoldási javaslatot is kapott Papolczy Tibor 1949-ben. A levelet Toperczer Lajos vasútügyi szakíró írta, aki az adóhivatal vezetőjével folytatott beszélgetés során azt tudakolta, hogy rendszeresen fizetik-e a lakbért az elhagyott ingatlanok bérlői. „Bizony azt a választ kaptam, hogy ezekről semmiféle nyilvántartást nem vezetnek, és ha valaki nem fizet, úgy ők azok egyikét sem szorgalmazzák, ez nem tartozván az ő hatáskörükbe, ők csak akkor járnak el valamely nem fizető lakóval szemben, ha erre őket az EJK felszólítja. Egy-két lakó - akikről sejtettem, hogy nem fizetnek - őszintén vallotta be, hogy ők bizony már több hónap óta nem tettek eleget kötelezettségüknek. Én úgy érzem, hogy ebből folyólag vagy államnak, vagy kincstárnak van kára ez szerintem nem lehet közömbös a t.

137 BKMÖL, XXIV. 101. Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának Kecskeméti Kirendeltségének iratai 1948. 224/1946.

138 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 304, 70 347, 70 345/1949.

139 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 405/1949.

70