Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
ság háborgatása, valamint a lakásokban található ingóságok elhordása az orosz katonák által még mindig folyamatban van". Harmadikén azt, hogy „kerületemben egy ember jelentkezett, hogy lehúzták róla az orosz katonák a nadrágot, a sajátomból adtam neki egyet”. 1945. január 26-án még mindig hasonló problémákat vezetett elő a kerületvezető a jelentésében: „A kerületben az elhagyott lakásokból a bútorokat az oroszok még nagyobb arányban hordják." Február elején is mindennap jelentette a kerületvezető, hogy: „A kerületben a fosztogatások az oroszok által még nagyobb mértékben folynak." Február 17-én azt jelentette, hogy „az oroszok és a zsidók az elhagyott lakásokból a bútorokat még mindig hordják".97 Ez arra utal, hogy a munkatáborokból és a rejtőzködésből hazatért zsidók az üresen talált lakásaikat, amelyek teljesen ki voltak fosztva, igyekeztek berendezni az elhagyott lakásokban fellelhető bútorokból. A szovjet katonák rövid ideig tartó kecskeméti tartózkodási helyüket is igyekeztek berendezni a városban található jobb minőségű bútorokkal. Sokszor ez teljesen irracionális volt, mert a néhány hetes itt-tartózkodás után tovább kellett vonulniuk, és az elrabolt bútorokat, amelyeket felhalmoztak szálláshelyükön, nem tudták magukkal vinni.98 3.3. A lakások és a lakberendezések sorsa Az elhagyott lakásba visszatérők igyekeztek megszerezni a szovjet katonák által ott hagyott bútorokat. 1945. május 2-án jelent meg a polgármester újabb körözvénye, melyben felhívta a kerületvezetőket, hogy az orosz katonaság nagyobb részének elvonulása után az általuk elhagyott lakásokat és épületeket késedelem nélkül vegyék őrizetbe, és tegyenek intézkedést az ott maradt ingóságok megőrzésére. Ezeket az eseteket azonnal jelenteni kellett a lakáshivatalnak, akik intézkedtek az ingóságok leltározásáról, megőrzéséről és elszállításáról. Amíg a lakáshivatal megkezdte az intézkedést, a körzetvezető köteles volt lezárni és őrizni a helyiségeket. A mulasztókat a polgármester vagyonilag is felelőssé tette. A bútorigénylők esetében előírták a körzetvezetők számára, hogy gondosan vizsgálják ki, tényleg rászorult-e az igénylő, és csak azután adjanak nekik igazolást. Végül február 21-én jelentette az első kerület vezetője, hogy az elhagyott lakásokból a bútorokat és az egyéb ingóságokat a Kisfaludy utca 23. szám alatti 150 négyzetméteres házba szállították és raktározták el.99 A város vezetése igyekezett a zsidók ingatlanjait és ingóságait megőrizni, ami gyakran nehéz feladatot jelentett a zűrzavaros időszakban. 1945. február 7-én jelent meg egy köröz- vény a polgármester 987-11/1945. határozatáról, mely szerint a távollévő zsidó tulajdonosok birtokait a földhitelintézet által megbízott birtokkezelőknek kell kezelniük, amíg a zsidó 97 Uo. 1-2. doboz 98 Az elrabolt zsidó vagyonból a háború végén nemcsak a német és a szovjet katonák jutottak értékekhez, hanem az Ausztriában tartózkodó magas beosztású amerikai tisztek és közlegények is. A háború végén az aranyvonattal Nyugatra szállított több vagonnyi aranyat, ékszereket és egyéb zsidó értékeket az amerikaiak raktározták Salzburgban. Az itt elhelyezett zsidó értékekből 1945-ben és 1946-ban tábornokok, dandártábornokok lakásaira nagy mennyiségben kerültek szőnyegek, festmények, ezüstös üvegtárgyak. A vagyon őrzésével megbízott katonákat gyakran váltogatták és helyezték vissza őket az Egyesült Államokba. Kádár-Vági: 41-132. o. Kádár Gábor és Vági Zoltán a következőképpen összegezte az amerikaiak szerepét ez ügyben: „Az azonban biztos, hogy kézen-közön számos tárgy eltűnt, és sohasem került vissza a raktárba, tehát az amerikai hadsereg magas rangú - sok esetben névvel azonosítható - tisztjeit komoly felelősség terhelte a magyar zsidók vagyonának további szétszóródásáért, sőt egyes értékes tárgyak, tárgycsoportok eltulajdonításáért." Kádár-Vági: 76. o. 99 BKMÖL, IV. 1910/u Kecskemét város körzetvezetőinek iratai 1944-1947.1-2. doboz. 60
