Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Kiss Tamásról

amennyiben a Húsz órát kizárólag (igazgató) Jóska szemszögéből olvassuk, a reményteljes jövőkép a szocializmus apológiájának is tűnhet. Ezt a képet viszont ellenpontozza az idézett interjúval szinte párhuzamosan keletkezett, a rendszerváltást alig megelőző lakiteleki felszólalás, amelyben Sánta Ferenc a következőket mondta: „A szocializmus egyike az emberiség legfigyelemreméltóbb kísérletének arra, hogy igazságos emberi együttélést teremtsünk. De soha eszmény és gyakorlat nem mutatott olyan nagymértékű ellentmondást, mint amilyen azokban az országokban tapasztalható, amelyekben ennek színtere fellelhető.

Sem ember, sem nemzet méltósága ily tartósan nem került meggyalázásra és életveszedelembe. Mindezek ellenére oly dolognak tekintem, amely matériája annak a műveletnek, amelyben az emberiség a boldogulásának a módját keresi.

A történelemből nyert tapasztalat folytán nem tudok olyan mozgalomról, mely fanatikusaitól és szerviliseitől oly mélységbe süllyesztve, mint amilyen bugyrokba a szocializmus jutott, kísérletet tett volna arra, hogy megváltsa magát a bűneitől. Ez azt jelenti, hogy feltételezem ennek a próbálkozásnak a reményteljességét." A reményteljesség feltételezése azonban képtelen volt a reménytelenség tapasztalása fölé lombosodra. Sánta Ferenc írói szereptudata szerint pedig az író nem mondhatja ki reménytelenségét, inkább a csöndöt kell választania.

64