Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Kiss Tamásról
sének a bombázásban odaveszik a felesége és minden vagyona, majd a fia elesik a fronton, ő készít neki valamicske bútort, amit azonban a saját családja túlélésének érdekében meg kell fizettetnie, így fakad ki: „Micsoda világ ez, ahol az ember azért nem lehet jó, mert élni akar!" Ha a tisztesség szenvedéssel jár, akkor nem is biztos, hogy jó dolog a tisztességet választani - morfondírozik az asztalos -, milyen világ az, amely a tisztességet szenvedéssel jutalmazza? - fogalmazza meg a humanizmus ezeréves kérdését. Töprengése során a zsarnok erkölcsét választja, ám a regény végén kiderül, az erkölcs nem választható, hanem valahonnét belülről működik. Kovács, Király és Béla kolléga is hajszálnyira közelít a szolgai lét és a zsarnoki lét közötti harmadik létforma, a lázadó lét felismeréséhez, de végül nem fogalmazzák meg ezt a lehetőséget, csak a regény végén lesznek ösztönös renitenssé, amikor megtagadják a nyilasok aljas parancsának teljesítését. Béla kolléga is a realitás embere, az ínséges idők közepette is megél a kocsma működtetéséből, paraszti gondolkodása ennek ellenére inkább a föld birtoklása és művelése felé húzza. Számító: akit kell, azt megvesztegeti, akitől a jövőben remél támogatást, azt segíti, amit parancsolnak, azt elvégzi, más dolgába nem üti az orrát. Magatartását így foglalja össze a felesége előtt: „Bebizonyítottuk, hogy ennivalóan rendes hülyécskék vagyunk, olyan, amilyennek egy ideális állampolgárnak lennie kell!" Az ő törvénye így szól: „Mindenki felelős a maga dolgáért, amihez meg nincs köze, ahhoz nincs köze. Ez a törvény! Élünk - és felelősséggel tartozunk magunkért!" A magunkért vállalt felelősség parancsa nyomán bocsánatosnak érzi kétkulacsos helyezkedését, azt is, hogy hazudik barátainak, akik mellesleg ugyanúgy nem őszinték vele, sem egymással. A szófogadó, meghunyászkodó magatartásán azonban a végső parancs megtagadásával felülkerekedik erkölcse, aminek lényegében nem is volt tudatában. Az asztalossal egyetemben, és Gyurica úrral szemben az a véleménye, hogy nem érdemes jónak lenni, végül azonban a jóságot választják, még akkor is, ha választásuk az életükbe kerül. Miként az asztaltársaságból mindenki - Gyurica urat kivéve - morális önvizsgálatot tart, így Svung úr, a könyvügynök is, övé a legviharosabb, mert cselekvés közben teszi: kocsma után a szeretőjéhez igyekszik, táskájában feketén szerzett borjúszeggyel és karajjal, amit majd lelke minden berzenkedése ellenére odaad a nőnek, az pedig megcsalt férjét eteti vele, s Svung úr tudja, emiatt szerető, gondoskodó felesége tányérjába vagy két hétig nem kerül majd hús. Háborgó lelkiismerete megnyugtatására kiépített elmélete szerint gazemberség és álszentség tölti ki a világot, nem is áll egyébből. Svung úr szabad ember kíván lenni, aki előtt nincsenek korlátok, olyan szabadságot kívánt magának, akárcsak az órásmester példázatában szereplő zsarnoké, akiről látványos víziója támad a hazafelé tartó út során. A tényleges és kényszerű választás percében azonban ő is úgy érzi, ez a szabadság nem erkölcsös szabadság, az ember előtt mégis állnak korlátok, amiket nem hághat át. Gyurica órásmester alapmeggyőződése, hogy az ember eleve jó - ami szinte védhetet- len álláspont a nyilasok brutalitásával szemben -, ő négy éve özvegy, három gyermekét egyedül neveli. Barátai sejtik, hogy valamit titkol, feltehetően fiatal lányokkal hentereg, egyedül a kocsmárosnak van olyan benyomása, hogy ha valami vaj lehet az órás fején, akkor az nem rosszból köpülődött. Gyurica nekik se mondta el, hogy a maga három gyereke mellett még kilencről gondoskodik a házában, árván maradt zsidó gyerekeket rejteget, főz rájuk, tisztán és rendben tartja ruháikat, oktatja, neveli őket. Gyurica alakjában jelenik meg Sánta meggyőződése, hogy az ember lényege az erkölcsi jóra való törekvés, és a regény üzenete, miszerint végül a jó kerekedik a rossz fölé, de addig rettenetes áldozatoknak kell még esniük. Készéi, a fényképész törvénye: „Ne tartóztasd meg magad a szenvedéstől, hogy jó lehess, és ott légy majd azok között, akikről János Jelenéseinek angyala feltöri az ötödik 53
