Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Czakó Gábor: Rémmesék
- Hát kend hol volt eddig?- Künn. A szavazó joga Szőke adjunktus gyászszalaggal a karján jelent meg Szépasszony szalonjában. Az ilyesmi nagyjából Tamási Áron idejében ment ki a divatból, s akkor is csak közeli hozzátartozók elhunyta alkalmából viselték a finomabb emberek.- Béla tanár úr halt meg - felelte az adjunktus az érdeklődők kérdésére. - Emeritus professzor volt a tanszékünkön, de rendszeresen bejárt az egyetemre megoldani a nagy kérdéseket, és kikeresni a doktorjelölt-hallgatók kutatásaihoz himmi-hummi adatokat. Az egybegyűltek koccintottak Greifenstein Jóska jelentős decsi kékfrankosával a megboldogult egészségére.- Béla tanár úr azon kevesek közé tartozott, akik a 94-es választáson a nemzeti oldalra szavaztak. A tanszéken a túlnyomó többség az MSZP-re és az SZDSZ-re, s ebből nem is csinált titkot, mint amúgy egyébként szokásos. Nos, teltek-múltak a hónapok, jött a Bokros csomag, s mindenféle húsba vágó intézkedések, többek közt a tudományos kutatást is sanyargatok. Erre az említett túlnyomó többség háborogni kezdett. Béla tanár úr fölemelte hosszú ujjú, száraz kezét a könyvbástya mögül, ahol valami hiábavalóság után nyomozott. Ácsi! Rájuk szavaztatok, noha ismertétek őket, tudtátok, mi következik. Zúgolódni és tiltakozni itt csak Szőke adjunktusnak szabad meg nekem. Ti ezt a jogotokat eljátszottátok, tehát a következő választásig lelkendezzetek és tapsoljatok! Esetleg kussoljatok! Népek barátsága- Még létezett a béketábor, a szocializmust építő népek örök és megbonthatatlan testvérbarátsága - kezdte történetét Szőke adjunktus. Ám Barna adjunktus nem lett volna az, aki, ha nem szól közbe:- Akárcsak ma, bár minden ízében megváltozott, hogy megmaradhasson régi mivoltában. Szépasszony töltött neki teát, hogy nyughasson. Szőke adjunktus folytatta:- A kies Fölvidéken jártam, a mai Szlovákiában, a mai európai uniós társállamunkban. Kedvem támadt valami helyi finomságra: például valamely enyhén büdös, ám erősen finom füstölt sajtra. Bementem hát a városka legfényesebb élelmiszerboltjába, melynek ajtaján tábla hirdette, hogy odabent beszélnek a szlovák mellett németül, angolul, oroszul és magyarul. Ezt biztatásnak vettem, mert ilyen esetekben jól jön a helybeli tanács. Meg is szólítottam az egyik eladóhölgyet magyarul, mire az kígyócsípettként odébb ugrott. így jártam a többiekkel is. Elvesztettem a fejemet, és kiabálni kezdtem, magyarul persze, hogy mit jelent akkor az a kiírás, hogy itt magyarul is kiszolgálják az embert? Némi szünet után megszólalt az egyik eladó, kifogástalan magyarsággal:- Sajnáljuk, uram, de ma éppen szabadnapos az a munkatársunk, aki magyarul beszél. 15
