Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Kenéz Ferenc: Vers és környéke (Kibeszélő-s(z)ó)
is született a mondat, a mondat, amelyet aztán a legszebbnek nyilvánított a tanító bácsi, s amely így hangzott: „Aki útlevél nélkül átmegy a határon, azt lelövik." No mármost ezt a mondatot Romániában, a román-magyar határtól mintegy tíz kilométernyire, Arany János szülővárosában nyilvánították az osztály legszebb mondatának, nem ejtvén szót arról, hogy aki „átmegy" hova is menne át tulajdonképpen, hogy miért és kik is lőnék le őt tulajdonképpen, s hogy hát miért is szép ez a mondat tulajdonképpen? Hogy a mondat - és történet - így megmaradt emlékezetemben, szinte „kórismének" tekinthető, hiszen semmilyen iskolai szereplésem tartalmát nem őrizte meg az emlékezetem, iskolaéveim jó évtizedéből nem tudok felidézni egyetlen saját mondatot sem, ezen az egyen, a legszebb mondaton kívül.) ... Utazás? Utazások? Egyetlen régi barátom lett úgymond világjáró. Furcsamód, éppen az a F(ogarasi) I(stván), akinek harminc évvel ezelőtt a nagyvilág után sóvárgó Útirajzok című versemet dedikáltam. Vers és környéke 31. Egy távoli házban (in: Lovak a virágoskertben, Magvető Könyvkiadó, 1986) Hosszú történetek kacskaringóznak le a hegyekből, miközben itt apró súlyokkal, mint a mérget, úgy mérik az igét. Tömött sorokban erdőket hajtanak el valamerre az ablakaink előtt, majd szekerekre kötözött hatalmas hófúvások nyikorognak át, aztán a mesék, tántorogva, fehér kendővel szemük fölött. llleg-billeg a táj. A házakon belül kicsi helikoptereket szerkesztenek gyufaszálból, ebből-abból az emberek, apró repülő-szerkezetekkel telik meg lassan minden házban a pince és a padlás, 133
