Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Lengyel András: Az úgynevezett ál-Az Est (Egy magyar médiacsata története)
értelemszerűen, szinte azonnal reagált is a támadásra. Az Est május 28-i jelzésű (de már 27-én délután „utcára" kerülő) száma adta meg az ellentámadás alaphangját: „Lopás, csalás, hamisítás »Az Est« nevével." A 28-i Magyarország ugyanebben a szellemben szólalt meg: „Hamisított »Az Est« az utcán. Hogy ki volt e hamisításváddal operáló stratégia kiötlője, nem tudjuk, de bizonyos, hogy a konszern vezetői jogi tanácsadó bevonásával alakították ki álláspontjukat. Az ellentámadás ugyanis, jó érzékkel, nem a vádakra reagál, nem azokat próbálja cáfolni (egy ilyen cáfoló érvelés szükségképpen a „szennyes" napirenden tartásával lett volna egyenlő), hanem az egyébként könnyen átlátható imitációs technikát vette célba, s mivel az jogilag, betű szerinti értelmezésben „hamisításként", mintegy Az Est nevével való visszaélésként volt interpretálható, erre koncentrált: hamisítási ügyként tematizálta a támadást. S emellett, már csak a jogi elégtételkeresés tárgyi alátámasztása végett is, a „nyomozó" újságírás is akcióba lépett, s megpróbálta kideríteni, mi s hogyan történt, kik követték el a támadást. Érthető tehát, hogy a sajtókonszem lapjai ezt követően több cikkben is foglalkoztak az üggyel. Május 29-én Az Est A Stcphancum Nyomdában készítették a hamisított „Az Est"-et, a Pesti Napló pedig A Stephaneum készítette, ébredők terjesztették a hamisított Az Estet címmel számolt be a nyomozás eredményeiről. Május 31-én Az Est Bíróság elé kerülnek „Az Est" hamisítói, a Pesti Napló pedig Megtörtént a bűnvádi följelentés Az Est hamisítói ellen címmel cikkezett. Június 1-jén újabb cikk következett Az Estben (A Stephaneum anyagi felelőssége a hamisított „Az Est”-ért), majd június 2-án Az Estben és a Magyarországban is. Az előbbi Kártérítési kereset a Stephaneum ellen, az utóbbi pedig Milliós kártérítési kereset a Stephaneum ellen címmel „tájékoztatta" olvasóit a fejleményekről. Ez az ellentámadás, amely maga is nyilvánvalóan összehangolt, tudatosan fölépített ellenakció volt, több szempontból is figyelemre méltó. Három, az egész médiacsata szempontjából különösen fontos mozzanatnál érdemes is kicsit elidőzni. Az első figyelembe veendő kérdéskör nyilvánvalóan az: mi derült ki a nyomozás során a pszeudo-Az Estről? Azaz: mi is történt valójában? A pszeudo-Az Est története természetesen csak hézagosán áll össze a föltáró cikkek adataiból. Bár bizonyos adatokat és összefüggéseket a sajtókonszem lapjai sokszor és sokféle összefüggésben fölemlegettek, más összefüggéseket és tényeket vagy nem sikerült kinyomozniuk, vagy nem tartották célirányosnak azokat nyilvánosságra hozni. S értelemszerűen maguk az adatok is jórészt a fölszínen szóródnak. Ami az utcán történt, az jól megfogható s leírható volt, ami az állap megszületésének háttérben lezajlott folyamatát illeti, már kevésbé, vagy egyáltalán nem volt rekonstruálható. így pl. nem állapítható meg a legfontosabb összefüggés sem, az tudniillik, hogy volt-e a készítőknek kormányzati háttere, támogatása, vagy csupán a kormányzati tiltás egyféle társadalmi „megerősítése" zajlott. Annyi mindenképpen bizonyos: a pszeudo-Az Est május 26-án, „űrnapján", déli fél tizenkettő körül került utcára: „Űrnapja ünnepén déltájban a főváros közönségét az a meglepetés érte, hogy hangos rikkancsok Az Est-et kínálták neki. Az első percben mindenki azt hitte, hogy lapunkat föloldották a belügyminiszteri tilalom alól, és ezrével kapkodták szét a példányokat. Amint azonban az olvasó túljutott a lap címén, amelynek betűi oly meghitt ismerősei, nyomban észrevette, hogy durva misztifikációval van dolga" (Lopás, csalás, hamisítás „Az Est" nevével. Az Est, 1921. május 28.1.). Már ebből az első beszámolóból kiderül az is, hogy a rikkancsok fél tizenkettő tájban egyszerre több helyszínen bukkantak föl: Az Andrássy úton, a Duna-parti korzón, a Nyugati pályaudvar környékén és a Rákóczi úton. (Uo. 2.) A vásárlók reakciója vegyes volt, de Az Est csak a nekik kedvezőekről számolt be. így megtudjuk pl., hogy az „Andrássy-út elején egy elegáns úr olyan fölháborodással szidalmazta az árusító fiatalembert, hogy egy rendőr bekísérte utcai botrányokozás címén a Mozsár utcai kapitányságra". (A lap több ehhez hasonló esetről is beszámol.) Nem derül ki viszont 107
