Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
kell különböztetnünk a békeszerzők szerint meghatározott Magyarországot, amelynek csak Csonka-Magyarország lehet a neve." A cikk azonban nem éri be ennyivel. Határozott felszólítást is tesz, mely szerint: „írásban és beszédben ezt a megjelölést kell használnunk éles megkülönböztetésül a mi hazánk, a mi országunk és a béke diktálta, összeszabdalt terület közt."14 A „Csonka Magyarország" kifejezést tehát e napra kell datálnunk. Nem arról van tehát szó, hogy a tömegek találták ki s kezdték el használni, hanem egy személy, a kormánylap valamely munkatársa, esetleg valaki a kormány közeléből, kommüniké formájában csempészte a Napihírek közé. A közhangulat persze nem tiltakozott az elnevezés ellen, s bár eleinte szórványosan, de használták a megkülönböztető kifejezést. Az általános elterjedés azonban még váratott magára. Egészen szeptember elejéig. Akkor volt ugyanis a Védő Ligák irredenta pályázatának eredményhirdetése. Az eseményről minden napilap hírt adott, legteljesebben újra a Budapesti Hírlap foglalkozott vele: „A Védő Ligák Szövetsége pályázatot hirdetett rövid imára vagy fohászra és jelmondatra, mely azt a gondolatot fejezze ki, hogy minden törekvésünk elrablott országrészeink visszaszerzésére irányul. A pályaművek elbírálására a Liga Rákosi Jenőt elnöknek, Kozma Andort és Szenner József főispánt bíráló tagoknak kérte fel. A pályázatra 126 pályázó jelentkezett, de a pályamű volt tán még egyszer annyi is. Mert némely pályázó két-három, sőt öt imát is küldött, és volt némely borítékban több mint féltucat jelmondat. Szerencsére a jelmondat rövid, az imára pedig meg volt mondva, hogy 10-20 soros legyen, így a bírák nagyobb nehézség nélkül tudták kihalászni a nyerteseket. Az Ima nyertese lett Papp-Váry Elemémé Sziklay Szeréna, akinek a nevét egy pár kötet versből ismerheti az olvasó, s ki neje egy nagyobbrangú katonatisztnek. Maga az Ima így szól: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország fel támadásában, Amen. Ez a magyarok krédója lehet - így szól a jelentésben Rákosi Jenő. - Bizonyos vallási kenetet, szinte ihletet nyer. Hiszekegyünk reminiszcenciája által; nagy pátosz van ismétléseiben, és amire hitvallást tesz, az valóban a lényege annak, amire a magyarnak szüksége van.15 A teljes, Hitvallás című verset a lap szeptember 19-én megjelent vasárnapi száma közölte a tárcarovatban,16 ugyanakkor a Napihírek rovatban fontos információkat is adtak róla: „Az olvasó egy hatalmas erővel megírt verset talál a Budapesti Hírlap mai tárcájában, és meglepődve fogja látni, hogy a vers a pályanyertes nemzeti Hiszekeggyel kezdődik és végződik. A dolog úgy áll, hogy a szerencsés inspirációjú költő, Papp Váry Elemémé Sziklay Szeréna ezt a verset még a pályázat kihirdetése előtt írta, s a pályázatra Imának elküldötte az első strófáját. Közönségünk gyönyörűséggel fogja most olvasni az egész verset."17 Bár meglehet, hogy a teljes költeményt kevesen ismerik, első versszakát azonban szinte mindenki: ez lett 1920-ban a nemzet Imája. Az azóta eltelt évtizedekben ez is folklorizálódott, 14 Csonka Magyarország. Budapesti Hírlap, 1920. jún. 26. 3. 15 Ima és Jelszó. A Magyar Irredenta pályázata. BH, 1920. szept. 8. 2-3. 16 Papp Váry [!] Elemémé: Hitvallás. BH, 1920. szept. 19.1. 17 Hiszek egy Istenben. BH, 1920. szept. 19. 4. 89
