Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
klasszikus stúdiumok értékrendszerét vette át. A korszak történetírásának kialakulóban lévő gyakorlata olyan világnézethez igazodott, amely nézet a klasszikus antikvitás német recepciójában nyerte el kanonizációs szempontjait és ideáljait:58 a nagy ókori államformák, említésre méltó cselekedetek, utánzóit életpályák és közösségi értékrendszerek jelentették a kortárs közösségek normáját. A régi korok történéseit ehhez a humanitás-fogalomhoz igazították, és feledésre ítélték mindazt, ami kilógott ebből a történelemből. A történelem pedig a humanitás fokozatos diadalát, térnyerését volt hivatott bemutatni.59 Egy nemzet önigazolásához pedig az kellett, hogy a humanitás mintaszerű megvalósulását saját történelmében is fel tudja mutatni, vagyis emlékezetét az ókori minták alapján fogalmazza meg. Ha be tudja bizonyítani, hogy valaha is képes volt az erény spártai vagy római szintű megvalósítására, akkor esély van arra, hogy a jövőben se akadályozza a humanitás fokozatos térnyerését.60 Ekkor merült fel az igény a világtörténelem megalkotására (Hegel): ha pedig a frissen kialakuló nemzetek nem akartak az egyetemes történelemből afféle hulladékként kikerülni, akkor saját identitáskeresésükben csatlakozniuk kellett a kipróbált és kötelező érvényű narratívákhoz, a humanitás antik mintájú - ma talán úgy mondanánk, eurocentrikus - történelmi elbeszéléseihez. Az egyes, minden mástól különböző és szuverén nemzetfogalom úgy biztosította létjogosultságát, ha belesimult a világtörténelembe; az egyén pedig úgy igazolta magát, ha élete megegyezett e világtörténelem teleologikus folyamatával.61 Ha Hegel azt írja, hogy a népszellem nem akadályozhatja a világszellem kibontakozását, illetve e népszellem az általános szellem egyedi alakja,62 akkor ez azt is jelenti, hogy az egyes nemzeti szellemet a világszellem felől lehet megérteni, a nemzeti történelmet pedig a világtörténelem felől, vagyis a nemzeti emlékezet elbeszéléséhez általános minták kellenek. A magyar nemzetfogalom is igazodott a többi nemzet identitásmintáihoz, a morálisan közvetített antik és biblikus elbeszélésekhez, hiszen a keletkező magyar nemzet is a politikailag szabad, erkölcsileg felelős polgár humanitáseszményének köszönheti létét. A magyar kulturális emlékezet biblikus és görög-római mintájának felmutatása viszont nemcsak azt jelzi, hogy a nemzeti identitás mint olyan történelmi képződmény, képzelt közösség, hanem azt is, hogy az újkori európai nemzetfogalmak - amelyek teljesen egyedi, utánozhatatlan, természettől adott közösségekként értelmezik önmagukat - voltaképpen szellemtörténeti és politikai alakulatok, amelyek nagyon is hasonlítanak egymásra, hiszen végső formájukban a klasszikus német filozófia és eszmetörténet gondolataira építenek.63 Mi is a magyar kulturális emlékezet, nemzeti hagyomány? A magyar identitás antik és biblikus megformáltsága alapján úgy fogalmazhatnánk, hogy a magyar nemzet valójában 58 H.-G. Gadamer, Igazság és módszer. Bp., 235-237 (Bonyhai G. ford). 59 „A világtörténet a haladás a szabadság tudatában - az a haladás, amelyet szükségszerűségében kell megismernünk" - G. W. F. Hegel, Előadások a világtörténet filozófiájáról. Bp., 1979, 43. (Szemere Samu ford). 60 Érdekes, hogy a világtörténelem megalkotásának igénye akkor fogalmazódott meg, amikor az addig mintaszerűnek tekintett múlt értelmezése immár nem segített az új folyamatok megértésében: „Századról századra haladok visszafelé az ókor kezdetéig. Nem találok ahhoz hasonlót, mint ami most tárul a szemem elé. A múlt már nem világítja meg a jövőt, az emberi szellem sötétben tapogatózik" - A. de Tocqueville, i. m„ 988. 61 „Az egyének eltűnnek az általános szubsztanciális mozzanat elől, s ez maga alkotja meg egyéneit, akikre szüksége van céljaihoz" - F. Hegel, i. m., 41. 62 F. Hegel, i. m„ 41. 63 A orosz eszme is a német klasszikus filozófián nyugszik. Görög T., „Nemzeti eszme kerestetik. Jegyzetek egy elnöki ukáz margójára." Eszmélet 1997, 82-96. 79
