Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Vári Attila: Kőpad

Csak a márványszobrot vitették át az új köztemetőbe, azt, amit az öregember faragott. Éva teljes alakos szobrát, de a kőpad elvitelét nem engedélyezte a városi tanács. Pedig része volt a szobornak, mögötte állt Éva, mintha valakire várna. Az nem is szerepelhetett a temetői köztulajdont felsoroló leltárukban. De valaki jó előre kinézte magának a hatalmas platán alatt álló padot, s a telkesítéskor, amikor már elgyalulták a hantok nyomait is, tényleg az egyik városi potentát kapta építési telekként a kőpados, platános területet.

Már dolgoztak a nagy sárga földgépek. Közművesítették a cövekekkel kijelzett utcákat, s az öregember látta, hogy a földhányás tetejére néha csontokat rak föl a gép hatalmas kanala.

Tudta, hogy most már soha többet nem jöhet a pádhoz. Napok kérdése, hogy kiássák az alapokat, és hogy elkerítsék a telket.

Már így is csak pénzért engedte be a hajdani temetőkapun az őr.

Ott, ahol a ravatalozó állott valaha, nagy alumínium konténerirodát raktak le. Tetején virított a tervezett városrész színes képe.

„Nyugalom szigete. Lakópark és rezidenciális villanegyed."

16