Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Vári Attila: Kőpad

eltalálták. Mondtam is a többieknek, hogy mire gondolok, s akkor Dani, tudod, hogy mindig vezéresdit játszik, azt mondta, hogy állítsuk le a katonákat, mert ha tényleg lelőtték, akkor annak nyoma is van, s akkor mi csak megtalálók vagyunk, nem lehettünk tanúi annak, ami a lőtéren történt.

Áteveztünk, Dani kiállt az evezőjével, becsületemre röhejes volt, ahogy ott állt, keresztbe tett lapáttal, mint egy bennszülött forgalmi rendőr. Gatyában, és könyökén a gumifásli kötéssel, mert mindegyre kimarjuk a könyöke a sok teniszezéstől. És akkor ott állt, mint egy leeresztett sorompó, s mi nem hallottuk a dübörgés miatt, hogy miket magyaráz a parancsnoki kocsiból kiszálló tisztnek. De az egyik teherautóról leszedtek egy rohamcsónakot, s a parancsnok négy katonával odajött, ahol mi az áldozatot mutattuk.

Kézzel nyúlt bele a hulla hajába, aztán olyan hangosan röhögött, hogy mi az elképedéstől szólni sem bírtunk, és nem láthattuk a rocsó magas oldala miatt azt, amit ő látott, úgy, hogy magasra emelte a kirakati próbababát, s a röhögéstől még mindig nem tudott beszélni.

A bábu sliccére mutogatott, ahonnan olyan sugárban, mintha pisilne, folyt, egyre folyt az üreges testből a víz. Aztán még mindig fuldokolva azt mondta, hogy ezt elviszi, ezzel a kaszárnyában még rendeznek ők is egy beugratós heccet, és azt is mondta, hogy ha nem látta volna a kifehéredett rémült pofánkat, azt hitte volna, hogy mi akartuk átverni, és csak röhögött és röhögött, és mi még akkor is az evezőinkre támaszkodva szinte álltunk, amikor az oszlop már elindult a város felé.

És tudod, amire visszaértünk a csónakházhoz, a pincérek a hajó jellegű vendéglőben már terítettek, úgy hogy csak éppen letöröltük a kajakokat, visz- szaraktuk őket a hevederekbe, s mentünk sörözni. De nemigen volt kedvünk dumálni, mert igaz az, hogy megtudtuk, hogy semmi sem történt, talán valaki, akinek mindegyre ellopták a termését a part menti zöldségkertészetek valamelyikében, madárijesztőnek vitte, vagy lopta valahonnan azt a babát, aztán egy beijedt tolvaj leütötte, s amikor rájött, hogy csak rémítgetésre tették a paradicsomföld közepébe, dühében vízbe dobta. És akkor mindenik elmondta, hogy mi lett volna, ha igazi embert találunk, és kiderül, hogy tényleg lövésnyomok vannak rajta.

— És ha minket is lelőttek volna, hogy ne maradjon tanú? - kérdezte Feri, s a sörhabtól úgy nézett ki a pofája, mintha valami vén arab mesemondó lenne.- Azért mégsem a háború közepén vagyunk, hogy egy rohadt almáért, vagy egy kotlóstojásét valakik csak úgy lepuffantsanak, mint a muszkák. Az rosszabb lett volna, hogy ha élő ember hullája, mert akkor persze, hogy van neki családja, és akkor el kellett volna meséljük nekik, hogy és mint találtunk rá, meg aztán, azok sírtak volna, és olyankor az ember olyan hülyén érzi magát, és olyanokat mond, hogy az élet a legjobb vigasztaló. Meg olyanokat, hogy biztosan nem szenvedett sokat, és mindegyre azt hajtogatni, hogy őszinte részvétem. És akkor az is illik ilyenkor, hogy az ember elmegy a temetésére, és kezet fog egy csomó ismeretlennel, akik lehet, hogy pontosan ugyanúgy nem ismerték, csak a sógoruknak volt osztálytársa a halott, vagy a felesége munkatársai voltak, és akkor az ember azoknak is azt mondja, hogy vigasztalódást...

10