Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Ittzés Mihály: Százötven esztendő és hatvannégy év krónikája – szóban, képben (Bónis Ferenc könyvei a Budapesti Filharmóniai Társaságról és Bartók Béláról)
a babérjain, hanem alapos kutatómunkával, a rádiós zenei közművelésben végzett tevékenységével, s nem kevésbé szakmai testületekben vállalt feladatokkal, a Magyar Kodály Társaság elnökeként tizenöt éven át szolgálta, az Erkel Társaság vezetőjeként továbbra is szolgálja a közt. A közel hat évtizedes munkásság bőven hozott visszatekintésre, számadásra érdemes termést Bónis Ferencnek. Eddigi 75 évéből 57-et adott jórészt a Magyar Rádiónak, ahol az 1950-ben kezdett „gyakornokévektől" a nyugállományt névlegessé tévőén ma is aktívan dolgozik a magyar zenei művelődés ügyéért. Számtalan eredeti kezdeményezés (például 1955-ben a Bartók összes zongoraművét felvonultató adássorozat), bátran hiánypótló műsor (az 1970-es évek elejétől az Éneklő Ifjúság mozgalom felkarolása), a Rádió hangarchívumát gazdagító, forrásértékű műsorok szerkesztése (így például az így láttuk Bartókot és az így láttuk Kodályt kortársak tollából-szájából származó visszaemlékezései, melyek egyre bővülő tartalmú kötetekben is megjelentek). De említhetjük a manapság is élő összeállításait: a magyar zene évszázadairól, személyes élményeket is tartalmazó zenei emlékcsillámokról; vagy a tíz Kodály-előadást újra bemutató, az emlékév programját gazdagító sorozatát. Könyveket, tanulmánygyűjteményeket nemcsak szerzőként, hanem szerkesztőként is számosat jegyzett Bónis Ferenc. A harmincesztendős zenetörténészt érte a megtisztelő feladat, hogy szerkesztőként a nyolcvanéves Kodály Zoltán összegyűjtött írásainak, beszédeinek, nyilatkozatainak köteteit, a Visszatekintést jegyezhette. Az 1964-re elkészült kötetek folytatásáról sem feledkezett meg, s így két és fél évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a terjedelmes hiánypótló harmadik kötet is megjelenhetett 1989-ben. Úgy tudjuk, az anyaggyűjtő szorgalom gyümölcseként, szerény mennyiségű kiegészítés még a nagyon is időszerű újabb kiadást is gazdagíthatja. Bónis Ferencnek köszönhetjük Tóth Aladár nemcsak zenei, hanem általában művelődéstörténeti jelentőségű zenekritikáinak gyűjteményét, mely az 1934-től 1939-ig tartó időszak magyarországi zeneéletének hű tükre. Szerkesztői vállalkozásai kiterjedtek még Molnár Antal és Szabolcsi Bence írásaira. Az 1980-as években összkiadásnak indult Szabolcsi-sorozat félbeszakadt - jellemzően a szakkönyvkiadásban, biztos, hogy nem előnyére változó körülményeinkre! Az utóbbi két év jeles évfordulói szempontjából érdemes felemlíteni a Kodályról és Bartókról című összefoglaló Szabolcsi-kötetet. A magyar zene- tudományi képzés egyik iskolaalapítójának írásait olvasva megérthetjük, hogy számos kollégájával együtt Bónis Ferenc is miért tartja meghatározó mesterének Szabolcsi Bencét. Munkássága - akárcsak Kodályé és Bartóké - példát adott és feladatokat jelölt ki a zenekutatás újabb nemzedékeinek. Bónisnak egyik ilyen nagy jelentőségű vállalkozása volt az 1959-ben megindított sorozat Magyar zenetudomány címen. Ennek első két kötetében Szabolcsi Bence akkoriban már nehezen hozzáférhető, szétszórtan megjelent dolgozatait gyűjtötte össze, mert úgy gondolta szerkesztőként, hogy - a szerző szavait idézve az Előszóból - „...hasznosak lehetnek az elkövetkező kutatás számára adatgyűjtésük révén s mert elsőnek igyekeztek a régi magyar zenetörténet anyagában Bartók és Kodály nagy útmutatása nyomán eligazodni." A Magyar Zenetörténeti Tanulmányok sorozata - hosszabb-rövidebb kihagyásokkal - ma is él, s ad Bónis Ferenc szerkesztői elgondolásai alapján nyomtatott fórumot hazai s olykor külföldi zenetörténészeknek, hogy tanulmányaikat, zenetudományi konferenciákon elhangzott előadásaikat közzétegyék. E sorok írója is nem egy alkalommal kapott buzdítást és lehetőséget a sorozat tárgykörébe illő dolgozatok közlésére. így hát személyes tapasztalatok alapján tanúsíthatja, hogy Bónis Ferenc mily körültekintő, gondos szerkesztő, milyen figyelmes lektor és korrektor. E nagyszabású, közel négy évtizede gyarapodó sorozatban Erkel és Kodály munkássága a vissza-visszatérő fő téma. Címlapra került még 100
