Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Pomogáts Béla: Nyitott műhely (– Az új Korunk a magyar folyóiratok között –)

értelemben is minősíti az új Korunkban érvényesülő szellemi stratégiát. Nevezetesen Gáli Ernő európai és egyetemes horizontjára és Balogh Edgár nemzeti és nemzetiségi tájékozódására gondolok. A kettő sohasem került egymással konfliktusba, ellenkezőleg, szerencsésen egészítette ki egymást, ugyanakkor a kulturális gondolkodás és az erkölcsi megfontolásokból eredő közéleti elkötelezettség időtálló példáját jelentette, egyszersmind olyan szellemi és morális szigetet, amely ma is láthatóan kiemelkedik abból a kulturális és emberi sivárságból (hogy határozottabb minősítéseket ne használjak), amely a hetvenes és nyolcvanas évek román közéletének és kulturális viszonyainak jellemzője volt. Természetesen nem állítom azt, hogy ennek a sivárságnak a tünetei sohasem voltak érzékelhetők a Korunk lapjain, jelentek meg olyan névtelen szerkesztőségi közlemények, vagy névvel ellátott írások, amelyek a zsarnoki rendszer és maga a zsarnok dicsőítését szolgálták, mindazonáltal mindenki, aki értelmesen olvasta a folyóiratot, jól tudta, hogy ezek pusztán az olyannyira szükséges önvédelem eszközei, és csak a nyolcvanas évek második felében, mindenekelőtt Gáli Ernő és Balogh Edgár háttérbe szorítása után lehetett tapasztalni azt, hogy a Korunk maga is belesimult abba a sivár és ostoba környezetbe, amelynek kialakítására a romániai folyóirat-irodalom akkor rákényszerült.

Ahogy az imént mondottam, az új Korunk új orientációjának két, akár így is fogalmazhatnék, „jelképes" karakteralakító egyénisége volt: Gáli Ernő és Balogh Edgár. Gáli Ernő tudós szociológus és eszmetörténész, aki a folyóirat európai és egyetemes tájékozódását alapozta meg, elég bizonyíték, ha fellapozzuk valamelyik esszégyűjteményét, például az 1978-ban Budapesten közreadott Nemzetiség, erkölcs, értelmiség című kötetét. Tanulmányaiban valóban igen gazdag szociológiai, filozófiai és művelődéstörténeti ismeretanyagra támaszkodva jelölte meg az erdélyi magyar társadalomtudományos értelmiség és az általa is művelt „kisebbségtudomány" feladatait. Tudományos munkásságának hitelességét az alapozta meg, hogy sohasem (vagy legalábbis érett műveiben sohasem) elégedett meg a marxista ideológia és különösen az „agitprop" áltudományosság (Budapesten ezt annak idején „foxi-maxinak" neveztük) végsőkig leegyszerűsített, és következetesen az aktuális pártpolitika szolgálatába állított konstrukcióival, hanem mindig a széles körű, elsősorban német és francia, emellett természetesen román forrásokból is táplálkozó tudományos erudícióval, az európai tudományosság hagyományai és etikája szerint végezte munkáját.

Ez az európai nyitottság és igényesség a legkevésbé sem állt ellentétben azzal az érdeklődéssel és elkötelezettséggel, amellyel Gáli Ernő az erdélyi magyarság tapasztalatait, és mondjuk így (Németh László és Illyés Gyula szavával) „sorsproblémáit" közelítette meg. Az imént említett reprezentatív tanulmánygyűjteményben is ilyen írásokat olvashatunk, hadd idézzem fel most csupán a címeket: Az „erdélyi lélek": mítosz és valóság, Személyiség és „mi-tudat", Irodalmunk története és ami mögötte van, A „kisebbségi humánum", A „nemzetiségi realizmus " erkölcse, Nemzetiségfogalom: történet és jelentés - valamennyi tanulmány az erdélyi magyarságnak mint sajátos nemzeti közösségnek az önismeretét kívánja gazdagítani és erősíteni. Miközben Gáli Ernő arra törekedett, hogy minél szélesebb kulturális látóhatárt és minél gazdagabb európai (nyugat-európai) kitekintést adjon a folyóirat olvasóinak, sohasem mondott le az erdélyi magyarság közösségi hagyományainak és kulturális értékeinek felmutatásáról és szolgálatáról.

Az új Korunk tevékenységének második évtizede végén Nehéz örökség címmel foglalta össze szerkesztőként összegyűjtött tapasztalatait. Ebben a visszatekintő és a Korunk eredményeit mérlegre helyező írásában a következő olvasható: „Ha az új Korunk semmi egyebet sem tett, mint azt, hogy betáplálta anyanyelvű művelődésünkbe a kibernetika, a rendszerelmélet, a strukturalizmus, a TTF, a bölcseleti antropológia stb. fogalmait, teljesít85