Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Mikola Gyöngyi: Verekedés a Zöld utcában (Az agresszió reprezentációja Gion Nándor regényfolyamában)
a regényhősök közömbösekké tudnának válni. És valószínűleg az agresszív jelenetek „átlagon felüli" gyakorisága nagyban hozzájárul a regények azon hatásához, amiről a legtöbb „vájtfülű" olvasó is beszámol: hogy nem tudja őket letenni. Ennek a befogadói attitűdnek is megtalálhatjuk a magyarázatát Csányi könyvében: „Érdekes jelenség - írja -, hogy az emberek általában elítélik az agressziót, a tömegfogyasztásra szánt média mégis tele van ilyen cselekedetekkel. Ennek nem az az oka, hogy fajunk annyira szereti az agressziót, hanem éppen ellenkezőleg: rendkívül érzékeny annak különböző megnyilvánulásaira." Bár Gion regényei nem sorolhatók a média tömegfogyasztásra szánt termékei közé, a hatásmechanizmusukban mégis óhatatlanul is érvényesül a mindannyiunkban benne rejlő, emberi természetünket meghatározó érzékenység. Míg azonban Gion regényeiben a családi-törzsi mitológia az egyes szereplők közti agressziót részletesen jelenetezi, szinte lassított felvételként mutatja be a mozdulatok fázisait, az elszenvedés anatómiáját, a háborúk kegyetlenségeit nem részletezi. A háború szervezett erőszak, ahol az agresszió mögött nem áll személyes indulat vagy érzelem, hiszen ideológiai konstrukciók mentén tervezték őket, és mint ilyen, kívül esik a mikrokömyezet határain, és inkább utalásszerűén értesülünk a kegyetlenségekről és kínzásokról, a háborús katonaiét pokláról. Ez a feltűnő különbség a személyközi agresszió és az államok erőszak-mechanizmusainak kódolása között a kisvilág és a történelem, a falu emberi kapcsolatrendszerei és az államhatalom viszonyának bonyolultságára utal. E viszony bonyolultsága, ambivalenciája Török Ádám alakja révén reprezentálódik. Világos ugyanis, hogy a Zöld utcai férfiak agresszióját az alkohol mellett a reménytelen gazdasági és szociális helyzetük miatti frusztráció okozza. (Csányi elmélete is a frusztrációt tartja a felnőttkori agresszív cselekedetek leggyakoribb okának.) A Zöld utcai verekedéseknek, kötekedéseknek az etnikai motívumai ehhez képest másodlagosak, hiszen a Zöld utcaiak pl. a tuki magyarokba is belekötnek, mivel azok gazdagabbak náluk. A Zöld utcai virtus nem törekszik a másik, az ellenfél totális megsemmisítésére, sokszor inkább az önbecsülés helyreállítása motiválja. Aki nem tud anyagi javakat fölmutatni, az saját magát, testi erejét, bátorságát mutatja föl, melyet csak fokoz az a körülmény, hogy nincs vesztenivalója. Ebből a miliőből kerül ki Török Ádám, mégpedig az egyik leghíresebb verekedő családból, ám ő még a testvérein is túltesz, fizikailag is különbözik tőlük, míg azok vörös hajúak, Török Ádám fekete. Török Ádám alakjának megformálása a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji romantikus betyár hősöket idézi Jókai vagy Móricz regényeiből, akiknek későbbi rokonait fölfedezhetjük a Jancsó-filmek szegénylegényeiben, vagy a magányos vadnyugati hősökben, az „utolsó mohikánokban" a westemfilmek hőskorából. A legfőbb különbség az, hogy Rózsa Sándornak és társainak nem ismerjük a gyerekkorát, rögtön „teljes vértezetben" pattannak elénk, Gion mitológiájában viszont a gyerekkornak kitüntetett szerepe van. Ám a felnőtt Török Ádám mindenben megfelel annak, ahogy egy betyárt elképzelünk: hatalmas termetű, büszke tartású férfi, aki mindig kimagaslik az őt börtönbe kísérő csendőrök közül. Ha csak teheti, maga is ügyel a megjelenésére, ha szabadlábon van, szívesen korzózik szép ruhában, sétapálcával a kezében. Élete utolsó küzdelmének helyszínére is fehér ingben, fényes lovaglócsizmában érkezik stb. A büszke és öntörvényű hős, a kemény és kegyetlen harcos toposzai ugyanakkor a kiszolgáltatottak iránti ösztönös együttérzéssel párosulnak Török Ádám alakjában. Pl. képtelen kirabolni az Istenes Bíbic István nevű gazdát, amikor meglátja, hogy annak apró gyerekei a szüleik távollétében az ágy lábához kötve vergődnek a mocsokban, mint valami kis állatok, vagy amikor a regényfolyam harmadik részében a zsidóüldözések korában bújtatja gyerekkori játszópajtását, Lusztig Kornél zsidó ötvös fiát. „Zavaros időkben... - hangzik a szerzői kommentár - törökádámok lépnek a magasba." Török Ádám alakja ugyanis sajátos átváltozáson megy keresztül a regényfolyamban. A Virágos Katonaban még antihős, akinek 66
