Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Rekviem Bácskáért (Gion Nándor tetralógiájáról)
Pécsi Györgyi Rekviem Bácskáért Gion Nándor tetralógiájáról 1898-ban indul Gion Nándor regényfolyamának cselekménye és a kilencszázötvenes években fejeződik be. Családregény, faluregény, kisebbségi regény, (anti)hősregény. Helyszíne a többnemzetiségű bácskai régió egyik valóságosan is létező faluja, Szenttamás, az író szülőfaluja, melyet szerbek, magyarok, németek, zsidók, cigányok laknak. A tetralógia indulásakor a terület immáron „ezer éve" a történelmi Magyarország, ekkortájt az Osztrák-Magyar Monarchia része, azonban az I. világháborút lezáró trianoni békekötéssel a régiót a jugoszláv királysághoz csatolják, a II. világháború idején viszont, 1941-ben a magyar hadsereg vonul be - korabeli megfogalmazás szerint „Délvidék visszatér" -, majd a háború végén szerb partizánok szállják meg a területet, a falu a szocialista-kommunista Jugoszláviához kerül. (A kilencvenes években az elfojtott nemzetiségi feszültségek polgárháborúban robbantják szét Jugoszláviát, Bácska Szerbia része lesz, de ezt a legutóbbi hatalmi átrendeződést már nem követi a regény.) Az ezer évig többé-kevésbé háborítatlan vidék egy század alatt öt impériumváltást él meg - ebből négyet érint a regényfolyam -, miközben Szenttamás lakói jóformán ki sem mozdulnak falujukból. Az Ausztriához került kisebb őrvidéki-burgenlandi rész kivételével általánosan ez a sors jutott a történelmi Magyarországtól elcsatolt peremvidéknek (a régi Magyarország területe kétharmadának): az első világháború végéig állandónak tűnt idő hirtelen sebességet vált, Trianonnal megmozdul a föld, a II. világháborús évek, illetve az azt követő évtizedek pedig szétrombolják a jellegzetes többnemzetiségű (multikulturális) talajt. A délvidéki - újabb szóhasználattal: vajdasági - területeken a vészkorszak a zsidóságot, a kitelepítés az evangélikus németséget számolja föl, a hideg napoknak nevezett elrettentési akciók pedig a magyarokat tizedelik meg. Szándéka szerint Gion Nándor nagyapja élete köré fonva a múlt század bácskai létét készült megírni, azonban politikai és lélektani okok miatt igen elhúzódva, közel három évtized alatt készült el a tetralógia. A Virágos Katona 1973-ban, a Rózsaméz 1976-ban, az Ez a nap a miénk 1997-ben, az Aranyat talált 2002-ben jelent meg. Az első két regényt az író a régi Jugoszláviában írta, ezek a magyar hadsereg 1941-es bevonulásáig követik a hősök életét, az utóbbi kettő megírására és kiadására Gion Nándor kényszerű Magyarországra való áttelepülése után kerülhetett sor, mintegy negyedszázados késedelemmel. A hatvanas-hetvenes években Csehszlovákiában, Romániában és valamelyest a Szovjetunióban (az Ukrán SzSzK részét képező Kárpátalján) az új írónemzedékek - Dobos László, Duba Gyula és Sütő András, Szabó Gyula, illetve Kovács Vilmos - szociográfikus, realisztikus regényekA Nórán Könyvkiadó 2007 Könyvhetén jelentett meg a Gion-életműsorozat első köteteként a Latroknak is játszott című tetralógiát. A tanulmány e könyv utószava. (A Szerk.) 55
