Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Fekete J. József: Egy gépiratban maradt Szentkuthy-kritika elé
3. oldal a túl nyers önéletrajz - nem baj - csak akkor még a. / vadabbul és többet belőle b. / másokat, másokat figyelni, figurákat, felőlem Maupassant vagy Claude Simon, stb. módjára - hívjon meg a szerző többet a világból ragyogóak a vegytani analógiák, a. / egyelőre kissé nyersek b. / lehet még többet c. / igenis tessék Paracelsusra, Goethére, Leonardóra gondolni - nyilván nem úgy, mint a Lipótváros belterjes sznobjai; és ezt a rendkívüli kémiai anyagismeretet az ember testi-lelki természetével összefüggésbe, szinte azonosságba hozni a metafizika nem olyan veszélyes méreg, mint ahogy a laboratóriumban a fiaskóra, az új elméleti árfolyam szabályozása szerint pirossal és feketével ráfestették - összetévesztvén az élet Nagy Kérdéseivel való foglalkozást a plébános úrral és Brueghel, Bosch képeire illő imafazekakkal a takarítónő jelenet jó, és a szerző lelke jó, ami nem szégyen 4. oldal ne érezze jóságát paliságnak, balekségnek, bűnnek, komikumnak, neurózisnak hagyjuk a bűntudatot, míg semmi precíz fogalmunk nincs a bűnről, a sátán (és vele az eredeti bűn) meg a freudi műanyagbűntudat között nem dőlt el a világbajnokság a templom jelenet megint borzasztóan erős önéletrajz, izzó, mint minden modern regényben. Itt két eset lehetséges: A. / írjunk memoárt, minden irodalmi műfajra fütyülve, mert semmiféle irodalmi műfaj igazán sohasem volt szentség, vagy: B. / az önéletrajzi figurák, tájak, cselekvények, filozófiák, megfigyelések, a stílus káprá- zatával, mégiscsak alakítsuk akárcsak Maupassant-jellegű, akár „nouveau roman"-szerű Művé, Opusszá, bár ez nem hivatalos igény 5. oldal hiszen a tiszta memoárra (legragyogóbb műfaj, ha ragyogó ember írja; a szerző erre a legjobb példa) - szóval a tiszta memoárra a templom, az apácák, a megpillantott szobor a legjobb illusztráció - no meg a szakfelügyelőnek szánt dolgozat az önbírálat („nem is voltam akkor olyan bölcs, inkább számító és gyáva"); nagy értelmi, morális, fantáziás tapintattal kezelendő; ne essünk az átlag entellektüell nívójára lefele, ahol mindig minden mindennek az ellenkezője; az adakozás önzés, a szerelem frigiditás, a kölcsön haszon, a jóság rosszaság, az igazság üzlet, stb. - szóval a Corvin és egyéb áruházakban kapható paradoxonok és ellentmondások - amiben /a/ tenger igazság van, de már az ókorban és ódivatban megírták és /b/ ma rutin lett belőle. Bivalybasznádi tárcaírók is Madonnák kurvaságáról és Assisi Szt delirium tremensek Assisi-vonásairól fognak magnetofonjukba diktálni. Nem, nem, nem, életemre esküszöm, nem is érinti szerzőnk ezt a területet. Tündéri és angyali bájjal, mennyei szellemességgel ír arról, hogy - Isten szeretett volna lenni. Ez 48
