Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Bálint Péter: „Szellemi tisztaságérzés” (Visszakeresés Gulyás Pál Garabonciás éj című versében)
Bálint Péter „Szellemi tisztaságérzés" (Visszakeresés Gulyás Pál Garabonciás éj című versében) í. Kerényi Károly „undok dolgaival": a késlekedő nyomdával, a nemtelen támadások visz- szaverésével és az egyetemi tanáccsal veszkődésén elkeseredve veti papírra egyik Gulyás Pálhoz írott levelében1, hogy késik a Sziget folyóirat megjelenése, s e késedelemnek nincs is más oka, minthogy napvilágot látásáért „túlságosan nagy árat kellett volna érte fizetnem - az időmből és a szellemi tisztaságérzésemből". Aligha lehetne megfelelőbb kifejezést találni a „szellemi tisztaságérzés" szóösszetételnél Gulyás Pál költői magatartásformájának meghatározására, tudatosan vállalt elkülönülésére, mivelhogy a legkomolyabban vette a szellemi tisztaságérzés igényével élést, s ennek szellemében fordult az évszázados debreceni hagyományokhoz, a mitológiához, a teremtésértelmezésekhez, amelyekből a maga költészetét táplálta. A nagy világértelmező mítoszokat, az archaikus lelki realitásokat rejtő görög mitogémákat, a mitikus-sámáni néphiedelmeket kutató nemzedékek tudatos törekvéseit elhallgatni vagy valóságos értéküknél jelentéktelenebbé tenni szándékozók ellenében Jánosi Zoltán találóan jegyzi meg, hogy a Nyugat harmadik nemzedékét alkotó költők válságból kiútkeresési törekvése jelzi, hogy: „egyre tisztábban érlelődik költészetünkben a magyar kultúra archaikus dimenzióiban élő nagy, mítoszi vázrendszerhez fordulás igénye, a belső folklórmélyi, archaikus törvénymeglátás és -megragadás beteljesülése is."1 2 Jánosi még ennél is tovább merészkedik, s kiemeli a nemzedéktársak közül Gulyást, mondván: „ő veti föl hangsúlyosan és absztrakt módon az archaikus mítosznak mint egésznek és végső struktúrának a jelentőségét és lehetőségét a modern költői világ teremtésében; úgy, hogy ezt a mítoszt nem belső hagyományainktól idegen színtereken, hanem szorosan magyar folklórközeiben keresi, illetve inkább értelmezi."3 A magam részéről bátorkodom árnyalni e képet, Vajda Endre egy pengeéles és némi megszorítást is sugalló megjegyzését segítségül híva: „a mítosz viszont vallásos fogalom, de tegyük hozzá, a költőknél leggyakrabban stiláris díszítményként szerepelnek"4, s a kritikus nyilvánvalóvá teszi, hogy Gulyás 1 Pécs, 1939. VI. 17. In: Adj ideákat az időnek! Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezése, Kráter, Bp., 1989., 34. 2 Jánosi Zoltán: Gulyás Pál „archaikus mitologikus" programja. In: Nagy László mitologikus költői világa. Felsőmagyarország, Miskolc, 1996., 226. 3 Ua. 4 Vajda Endre: Gulyás Pál. In: Válogatott írások. Tevan, Békéscsaba, 1994., 114. 29
