Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)

megfogalmazódott."68 A vita résztvevőinek jelentős része végül Dsida rekanonizációját javasolva egyúttal a diskurzus zártságáról is kritikát mondott, s magukkal az írásokkal pedig a fellazítást javasolták, és tették a hozzászólók mindezt úgy, hogy valójában nem léptek ki az adott diskurzus keretei közül. A lehetőségek nem engedték, hogy teljesen más alapról, esetleg ideológiamentesen mondjanak véleményt Dsida költészetéről, viszont így, belül maradva, megtehették azt, amit ha kívülről kísérelnek meg, feltehetőleg szóhoz sem jutnak.

A bemutatott szövegeket elemezve nehéz elkülöníteni általában a szerző tényleges véleményét a kötelezően használt ideologikus sablonoktól, melyek megtartása és alkalmazása jelentette egyúttal a megszólalás lehetőségét is. Sok esetben tetten érhetőek azon retorikai megfontolások is, mikor a szerző bizonyos ideológiai tartalmakat csupán azért használ, vagy vél felfedezni a tárgyalt témával kapcsolatban, hogy mondanivalóját, másrészt a téma jogosságát legitimálni tudja.69 Míg a kanonizálást ellenzők a szembenálló politikai ideológiával támadták Dsidát, addig a vita többi résztvevője hol kevesebb, hol több sikerrel, de ugyanarról az ideológiai alapról próbálták meg elemzésükben bebizonyítani, hogy Dsidának igenis helye van a magyar irodalom kánonjában. Érdekes és izgalmas színfoltja a vitának Földes László tanulmánya, amelyben a szerző nemcsak a korabeli ideológia felől kíséreli megvédeni Dsida költészetének értékeit, hanem más világnézeti szempontoknak is helyet akar biztosítani, s talán ezzel járult leginkább hozzá, hogy a feszes és meglehetősen zárt irodalmi diskurzus fellazulhatott. (Csupán érdekességként érdemes lenne talán megvizsgálni, hogy Földes László Dsida-vitában betöltött szerepe hozzájárult-e valamiképpen a nem sokkal a polémia lezárulta után kirobbant Földes László-ügyhöz.)

A vita végeredményben Dsida szemszögéből mindenképpen pozitívan zárult, hiszen nem sokkal később megjelent egy Dsida gyűjteményes kötet (Aprily Lajos válogatásában 1958-ban), s a költő végül - ha nem is megérdemelt és végleges helyére, de - visszakerült az irodalmi kánonba.

68 Foucault, Michel: A diskurzus rendje, in Holmi (ford. Török Gábor), 1991/7., 874.

69 Vő. „Azt hiszem, a diskurzusok ellenőrzését lehetővé tevő eljárásoknak egy harmadik csoportja is van. Ezúttal nem a bennük rejlő hatalom korlátozásáról van szó, nem is megjelenésük véletlen szeszélyeinek elkerüléséről, hanem alkalmazásuk körülményeinek meghatározásáról. Vagyis arról, hogy a diskurzusokat tartó egyéneknek bizonyos számú szabályt írnak elő, ekképp nem engedik meg mindenkinek a diskurzusok használatát. Ebben az esetben tehát a beszélő alanyok ritkítása kap nyomatékot. Senki sem hatolhat be a diskurzus rendszerébe, ha bizonyos követelményeknek eleget nem tesz, vagy már eleve nincs feljogosítva arra, hogy eleget tegyen." I. m., 877.

91