Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)
a jobboldali, fasiszta propaganda.59 Éppen ezen „társadalmi érzéketlensége" miatt érzi hiteltelennek a Bútorok című verset, melyet végül nemcsak tartalmi mondanivalójának hiteltelensége miatt kritizál, hanem egyúttal expresszionista-avantgárd formavilága miatt is, melyet a korabeli irodalmi diskurzus meglehetősen kétkedve kezelt.60 A Bútorok mellett említi hiteltelensége kapcsán a Psalmus Hungaricust, melyet szintén hamisnak vél: „Jóval később írja, a nacionalista, revizionista körök hangulatának erkölcsi-politikai nyomását jelző Psalmus Hungaricust, amelyet nem is akart verseskötetben megjelentetni. Ez a költemény másodmagával képviseli közvetlenül társadalmi tendenciájú megnyilatkozását."61 A Nagycsütörtök című kötet elemzését Földes úgy foglalja össze, hogy a költő „már a földön jár ugyan", azonban még mindig „égi mércével mér" - azaz a realitástól még nagyon távol áll. Mégis úgy véli, hogy mindazt megéri leszűrni és megtartani Dsida költészetéből, amit a valóságról mond, érdemes meglátni a „háború borzalmait elítélő tiltakozását", kritikáját a sors elleni küzdelmet feladókról, s amint írja: „Hívő halálvágyát megtagadjuk, de magunkévá tesszük kísérteties képét arról a világról, amelyben nem lehet élni."62 Tanulmányának negyedik részében az Angyalok citeráján című kötetet elemzi, s igaz ugyan, hogy Dsida költészetének lényegével - „Költészetének tartalmi gerince az élet és az elmúlás eszmei problematikája, a földi valóság és az égi értékek összeegyeztetése"63 - megbékülni nem tud, azonban itt értékeli leginkább líráját. Legnagyobb erényként említi, az előző két kötethez képest, hogy itt már a földi szférában történnek az események: „Emitt az égi lény a földön embermódra viselkedik, fizikai mivoltában, életélvező vidámsággal, ami túlfeszítettségében szül ugyan egy ízléstelen verset (az első idézet), de nagyobbrészt az egészséges életélvezésnek, a meztelen-tiszta érzékiségnek, az Istennel komázó profánságnak remek verseit szüli."64 Ahogyan a vitában megszólalók közül többen is, Földes is tagadja, hogy Dsida költészete forradalmi vonásokkal rendelkezne, s ezen okból kifolyólag nem tartja megalapozottnak az olyan elődökkel való összehasonlítást, mint Ady vagy József Attila. Az eszmei mondanivaló hiányát tartja talán legnagyobb hibájának, és egyúttal ez az a hiány Földes véleménye szerint, mely miatt Dsida nem emelkedhetett a legnagyobbak közé. Ezzel egy időben viszont elismerően ír formaművészetéről: „Formaművészete lenyűgöző. Dsida a magyar impresszionizmus »könnyű, halk beszédének« művelői között, művészi tökély dolgában a legjelentősebbekhez mérhető. Az áramlat esztétikáját tökéletesen végigvitte költészetében."65 Összességében Földes több olyan elemet kiemelt Dsida költészetéből, melyet a korabeli diskurzus feltételei mellett 59 „Az igazi Dsida nem politizál, nem keveredik a társadalmi harcokba. Költői alkatának ez a fogyatékossága ilyenformán ellentmondásos utakon előnyére válik. Megmenti ugyanis attól, hogy művészete reakciós társadalmi eszméknek essék áldozatul - tekintetbe véve azt, hogy társadalmi helyzetének és környezetének jobboldali hatása roppant nyomással nehezedett reá." I.m., 9. 60 A Bútorok a Dsida-műben idegen, helyét nem találó gondolattöredék. A világgazdasági válság okozta nyomor és az ebből következő politikai radikalizálódás nyomására írhatta a költő. De első pillantásra látszik, hogy nem leikéből leiedzett. A saját érzelmei iránt mindig becsületes és őszinte költőnek kettétörik a hangja, megbomlik a formavilága, amint világnézetétől és temperamentumától oly távol eső forradalmi mondanivalóba gabalyodik;" 1. m., 9. 61 /. m„ 9. 62 Uo. 63 Földes László: Dsida Jenő költészete (IV), in Utunk, 1957/41., 4. 64 I. m„ 6. 65 Uo. 89
