Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Dsida Jenő századik születésnapjára (Láng Gusztávval beszélget Fűzfa Balázs)

jelentőségéhez méltó irodalomtörténeti „emlékművet" állítani nagyjainknak. E monográfiák olvasása azonban meggyőzött arról, hogy a tisztes szándéknak van egy buktatója. Egy könyv érdemeit és értékét ugyanis nem az szabja meg, hogy milyen nagy író vagy költő annak „hőse", hanem, hogy szerzőjének mennyi és milyen fontos és eredeti gondolata van tárgyáról. A kérdés mindig az, hogy az irodalomtörténész mondanivalójából futja-e több kötetre, vagy akár csak egyetlen vaskosabb könyvre is. Ha nem, akkor a nagy terjedelem nem a tárgy fontosságáról vall, hanem a szerző szerénytelenségéről. A „nagymonográfia" nem okvetlenül „nagy monográfia" is egyben.

Amikor Dsida-monográfiám első változatát kandidátusi értekezésként megterveztem, számot vetettem azzal, hogy minden lényegeset - illetve mindazt, amit lényegesnek gondoltam Dsida Jenő költészetéről - el tudok mondani körülbelül 200 gépelt oldalon. Ehhez tartottam magam sok-sok évvel később is, amikor az immár harmadik változatot kiadásra előkészítettem. Nincs ezzel kapcsolatban hiányérzetem, mert egyszerűen egy életmű alakulástörténetét akartam megírni könyvemben, nem pedig a költő minden versét értelmezni.

Persze az is lehet, hogy ez a kritikus viszonyulásom a „nagymonográfiához" egyszerűen önvédelem, vagy éppenséggel mentségkeresés. Régóta tudom magamról, hogy „novellista" alkat vagyok, nem „regényíró"; kedvenc műfajom a körülbelül húszlapnyi tanulmány. Munka- és életfeltételeim is ehhez szoktattak. Annak idején Romániában az irodalomtörténész közlési lehetőségét elsősorban a klasszikusok válogatott kötetéhez írott elő- és utószavak jelentették, s ezek terjedelme nemigen haladhatta meg az említettet. Dsida-könyvem is ilyen külön tanulmányként olvasható fejezetekből állt össze - ez talán hibája is, de nehéz lett volna szakítanom alkat és beidegződés kényszerével.

De hogy a kérdésre érdemben válaszoljak: természetesen tervezem monográfiám részleges átdolgozását. A Dsida-irodalom örvendetesen megnőtt az utóbbi évtizedben, s különböző alkalmakra írott Dsida-előadásaimban is akad néhány bővebb kifejtést érdemlő újabb megfigyelés. Az eredeti, körülbelül tizenkét ívre rúgó terjedelmet azonban az átdolgozás nem növelné lényegesen. Hogy mikor lát napvilágot? Hetvenen felül az embernek számolnia kell azzal, hogy terveire nem jut elég idő.

Táplánszentkereszt—Szombathely, 2007. március

74