Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Füzi László: A szemtanú (Emlékezés Ryszard Kapuścińskira)

ben, fokozatosan elmerülnek otthoni létünk emlékei." Nos, ahogyan Andrzej Stasiuk és Bodor Ádám, úgy kereste a maga könyörtelen látásával a vegetatív létezés helyi törvényeit Ryszard Kapuscinski.

Az utazás mitizálásának ellenszereként megmutatkozó leegyszerűsítésben természetesen nem volt igaza Kapuscinskinak, mert hát a sokat emlegetett és most a nekrológokban is megfogalmazott életrajzi tényeket, azt, hogy huszonhét forradalmat és tizenkét háborús frontot látott közelről, ezekről tudósított, hogy négyszer állt kivégzőosztag előtt, s hogy tekintetével fegyverezte le az elfogóit vagy a kivégzésére kirendelteket - nem lehet elfeledni, ahogy azt sem, hogy életművének megkerülhetetlen darabjait alkotják a politikai jellegű könyvek, így A császár, A sahinsah vagy Futballháború írásai, vagy éppenséggel A Birodalom. Ám mindezek mellett létezik a mélyebb igazság is, az, hogy Kapuscinskit a jelenségek politikai megközelítése soha nem elégítette ki, mindig a történelmi és társadalmi elemzés érdekelte, ehhez viszont az általa látott, tudósítóként bemutatott világ valóban „csak" a példatárat biztosította. Az már az ő személyes érdeme volt, hogy olyan közel hajolt a megismert világhoz, amennyire csak lehetett. Ha valamiben hasznát vette annak, hogy tudósítóként megismerte a világot Varsótól Új-Delhiig és Mexikóig, aztán Addisz-Abebáig és Teheránig, a legkülönbözőbb afrikai városokig, meg Vorkutáig, akkor az az, hogy érzékelte a világot a maga szinkronitásában, tudta, hogyan kezdődik a reggel a világ különböző pontjain, s azt is tudta, hogy az adott pillanatban a világ legkülönbözőbb pontjain mi történik. Talán az egyik legszebb feljegyzése született erről, idézem, a maga teljes terjedelmében:

„Megírni »A világ egy napja« történetét:- hogyan jön fel a nap Tibet fölött, a Szahara fölött, Firenze és Lima fölött,- hogyan ébrednek a gyerekek, hogyan ébrednek a nők,- hogyan ébrednek a munkások,- hogyan ébrednek a harcosok,- hogyan terjeng a kávé, a tea, a tojásrántotta illata, a frissen levágott tyúk vérének illata, a kásáivá illata,- hogyan mennek munkába a parasztok,- hogyan indulnak el az öszvérek,- hogyan indulnak el a vonatok,- a harckocsik,- hogyan fognak hozzá a folyóparton álló asszonyok a mosáshoz,- aztán dél lesz, és az élet megáll (a trópusokon - Csádban, Maliban, az Atacanta sivatagban, a Gobi sivatagban, a Karakumban stb.),- hogyan faragják áfát, hogyan formázzák az agyagot, hogyan vésik a követ,- hogyan domborítják a fémet, hogyan csiszolják a gyémántot,- hogyan őrlik a maniókát, kapálják a krumplit, hogyan irányítják a hajót és vezetik a repülőgépet,- hogyan van tele minden gépek zajával,- aztán a munka elcsendesülése, hazatérés a munkából,- hogyan kezd minden mozgás lanyhulni,- közeledik a napnyugta,

21