Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
nem ismert népeket és kultúrákat fedezzenek fel. A Másokkal szemben táplált félelem helyét egyre inkább a kíváncsiság, a Mások közelebbi megismerésének vágya foglalja el. Ehhez társul a riport és mindenféle más, utazáshoz kapcsolódó irodalom hihetetlen fejlődése, hogy csak olyan, ma már klasszikusnak számító alkotásokat említsek, mint amilyen például Richard Pococke A Description of the East című műve, vagy James Cook és Mungo Park írásai, mindenekelőtt pedig Prévost Histoire générale des voyages című, a világ legkülönfélébb tájairól szóló beszámolókat tartalmazó gyűjteménye. Prévost kortársa, a nagy német természettudós és filozófus, Albrecht von Haller a XVIII. század közepén ezeket írja: Semmi sem képes úgy eloszlatni az előítéleteket, mint az, ha sok, különféle szokású, törvényű és nézetű népet ismerünk meg - az a sokféleség, amely csekély erőfeszítés árán megtanít bennünket arra, hogy elvessük azt, amiben az emberek különböznek, s a természet hangjának tartsuk azt, amiben minden nép azonos: mert hiszen a természet elsődleges törvényei minden népnél ugyanazok. Senkit se sértsünk meg, adjuk meg mindenkinek azt, ami megilleti... Haller nézeteit ekkoriban sok gondolkodó, író és utazó osztja, akik nagymértékben meghatározzák koruk humanitárius, szentimentális jellegét. Közéjük tartozik a nagy francia történész, filozófus, Guillaume Raynal enciklopédista, aki lángoló lelkesedéssel ítélte el a rabszolgaságot és a gyarmati kizsákmányolást. Először rajzolódik ki ilyen kifejező és humanista módon a Másmilyennek mint egyedi és megismételhetetlen lénynek az alakja. Nagy lépés ez a kiszámíthatatlan vadember sematikus képétől a másfajta kultúrát vagy fajt képviselő, egyéni jegyeket hordozó személyiségig. Valóságos forradalom zajlik le az európai gondolkodásban, amely az ocsmány barbár képétől lassan eljut addig a valakiig, akinek emberi vonásai vannak, aki az emberiség családjába tartozik. Ilyen nagyságrendben és ilyen intenzitással először válnak a Mások az európai kultúra belső problémájává, mindegyikünk erkölcsi kérdésévé. II. Az európai ember és a Mások viszonyát - nagyon lerövidítve és leegyszerűsítve — néhány korszakra oszthatjuk: 1 — a kereskedők és követek kora, amikor az emberek útközben lépnek kapcsolatba a Másokkal, vagy a kereskedelmi útvonalakon, vagy olyankor, ha egy korabeli nagyhatalmú úr követségbe küld valakit egy másik országba. Ez a korszak többé-kevésbé a XV. századig tart. 2 — a nagy földrajzi felfedezések kora. (A harmadik világ patriótái felkapják a fejüket erre a meghatározásra. Mi az, hogy felfedezték Amerikát vagy Ázsiát? Mi ezekről a földrészekről a történelem kezdete óta tudtunk. Mi mindig is ott laktunk!) Ez a kor a hódítások, gyilkolások és rablások kora, a legsötétebb időszak az európai ember és a Mások kapcsolatában. Néhány évszázadig tart. 8
