Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)

ni. Hérodotosz, a világpolgár ellenzi, hogy elhatárolódjunk a Másmilyentől, hogy becsapjuk előtte a kaput. A xenofóbia Hérodotosz értelmezésében a megfélemlítettek, a kisebbségi komplexusban szenvedők betegsége, akik attól félnek, hogy meg kell magukat nézniük a Mások kultúrájának tükrében. A görög történész egész könyve következetesen tükröket épít, amelyekben jobban és kifejezőbben láthatjuk elsősorban Görögországot és a görögöket.

Később azonban az európaiak és a nem európaiak találkozásai gyakran szokatlanul kegyetlen és véres jelleget öltenek. így volt ez egyébként Hérodotosz előtt is, amikor Görögország összecsapott Perzsiával, így volt később, Nagy Sándor hódításai, a római birodalom terjeszkedése idején, a keresztes háborúk korában, a spanyol konkvisztádorok gyarmatosításának korszakában stb., stb.

Alkalmasint figyeljük csak meg, hogy gondolkodásunk, miként az általunk ismert történészek többségéé is, annyira eurocentrikus, hogy amikor a Másokhoz fűződő viszonyunkról, például valamilyen konfliktusról beszélünk vagy írunk, hallgatólagosan elfogadjuk, hogy európaiak és nem európaiak konfliktusáról van szó, pedig hasonló összeütközések, háborúk tengernyi áldozatot követeltek a nem európaiak családján belül is, gondoljunk csak azokra a háborúkra, amelyeket a mongolok a kínaiakkal, az aztékok a velük szomszédos törzsekkel, a muzulmánok a hindukkal stb. vívtak.

Vagyis a civilizációk összeütközése nem újkori találmány, minthogy az emberiség egész történelmét végigkíséri. Azonkívül ne feledjük, hogy a konfliktus, az összecsapás a civilizációk közti kapcsolatnak csupán egyik, és egyáltalán nem szükségszerű formája. A másik, gyakrabban fellépő formája ugyanis a csere, amely nem ritkán ugyanabban az időben, mintegy a konfliktushelyzeten belül megy végbe. Mondok egy példát. A kilencvenes évek elején Libériában jártam, ahol polgárháború dúlt. A kormánycsapatok egyik egységével kimentem a frontra. A frontvonal egy folyó mentén húzódott, amelynek két partját híd kötötte össze. A kormányerőkhöz tartozó hídfőnél jókora piac volt. A Charles Taylor lázadóihoz tartozó másik oldalon nem volt semmi, csak üres mező. A folyó mentén húzódó frontvonalon délig lövöldözés, ágyúzás zajlott. Délután béke honolt, a lázadók átjártak a hídon, vásároltak a piacon. Útközben leadták fegyverüket a kormánypárti őrségnek, amelyik azt visszaadta nekik, amikor a piacon vásárolt áruval visszafelé tartottak. A fegyveres, véres konfliktus helyszínén tehát áruk és egyéb javak cseréje is zajlott. Vagyis a Másikat ellenségnek is, kliensnek is lehet tekinteni. A helyzet, a körülmények, a kontextus dönti el, hogy az adott pillanatban ugyanazt a személyt ellenségnek vagy partnernek tartjuk-e. Mert az a Másik mindkettő lehet, ebben rejlik változékony, megragadhatatlan természete, ellentmondásos viselkedése, amelynek motivációját sokszor ő maga sem képes megérteni.

Az európai középkor vége és az újkor eleje - Európa nagy világhódító vállalkozása, a Mások leigázása, javaik elrablása - bolygónk történelmének lapjait vérrel és kegyetlenséggel írta tele. A több mint három évszázadig tartó korszak népirtó gyakorlatának mértékét majd csak a XX. század haladja meg a rettenetes holokauszttal.

6