Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Tódor János: Alkalmi munka

Mire visszaérünk, már javában tart az ebédidő. A mesterek a fal tövében heverésznek, a Tulaj a Suzuki dzsip csomagtartójából varázsolja elő a menüt. Porcelán eszcájg, jégtől párás dreheres üvegek, meg amit akartok. A Tulaj, mint valami kiérdemesült főpincér, örül a teli szájú csámcsogásnak. Bizalmasan magához int, arrébb megyünk, majd diszkréten érdeklődik, nem kérek- e esetleg én is. Köszönettel elhárítom, nem vagyok éhes.

Engedünk Pista bölcsességének, igaza van, magunkkal szúrunk ki, ha most lelépünk. Ugrik a pénz, meg aztán mi a fenét lehet kezdeni egy félbevágott nappal? Keverjük a maltert, kedvünk újra a régi. A kistulajok elfordítják a fejüket, ha valamelyikőnk a marmonkanná- hoz indul.

„Látjátok, gyerekek, a türelem lóvét terem", mosolyog tiszteletbeli brigadérosunk, Pista, amikor atyai igazságossággal osztja szét köztünk a megszolgált summát. „Teszek én az ilyen türelemre", füstölög megfáradt ingerültséggel Béla, az örök meg nem alkuvó, de most senki sem figyel a szavára.

81