Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
Kántor Lajos Az Idő Vaskalapja Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett) Kedves Mihály! Régebben, a nálunk kemény, nálatok puha (a „miénkhez" képest mindenesetre puhább) diktatúra éveiben, december vége felé, váltakoztatva a címzetteket, egy-egy hosszabb levélben foglaltam össze sirámainkat. Azóta változtak az idők, s a nem szűnő, legfeljebb átalakuló panaszokat a nagyobb nyilvánosság elé vihetjük. Vagyis ne olyan (összefoglaló) levelet várj most tőlem. Ahogy a korábban megszólítottaktól - valószínűleg ezúttal sem kapok majd választ, bár Te mindig pontos, gyors levelező voltál. A baj az, hogy nem tudom, hová címezzem levelemet; és ebben maradékaid, így Miklós fiad, az öccse, Gergely és az unokák sem segíthetnek, ugyanis - több mint öt esztendeje már - úgy távoztál, hogy nem hagytad meg elérhetőségedet. Nem volt szép Tőled. Igaz, tőlem sem, hogy 1990 óta, pontosabban 1989 decembere után alig-alig kerestelek. Nyilván tudod, hogy az első „szabad évek" amolyan mozgalmi lelkesedésben-nyüzsgésben-utazásban-gyűlésezésben-szervezésben teltek, a Korunk mellett is elég sok dolgom akadt. Te pedig 1993 végén, Lázár Pistával együtt, kényszerűen távoztál a Valóságtó/ (ezt azért még, szóvá téve a méltánytalanságot, lereagáltam) - és szinte eltűntél a szemem elől. Sajnálom, szégyellem, ám visszamenőleg már nem lehet változtatni a dolgon. Pár hónappal ezelőtt azonban, amikor A mennyei kapu című könyvemet írtam, újra megszólítottalak; harmadfél évtizedet és egy-két nehéz pillanatot kiállt barátságunkra utalva, kíváncsi voltam (vagyok) őszinte véleményedre, kritikádra, de mindeddig nem feleltél. így azt sem tudom elmondani, pontosabban megbeszélni Veled, hogy az 1964 és 1988 között nekem küldött 73 (het- venhárom!) leveledet fiókok mélyéről szerencsésen összekaparva és újraolvasva, úgy találtam, meg kell ajándékozni velük olvasóidat, olvasóimat. Vagyis Az Idő Vaskalapja címmel készülő könyvet (a szókapcsolat Tőled származik) ketten írjuk, még akkor is, ha az én egykori leveleimből alig-alig maradt meg (másolatban) néhány. Azt hiszem, azt remélem, nem fogsz tiltakozni. Negyedszázadot átívelő (rövidebb-hosszabb kihagyások, szemrehányásokat indokoló várakozások, nehezebb periódusok ellenére folytatódott) beszélgetésünk felidézését a már-már feledésbe tűnt korszak, a mindkettőnk számára meghatározó évek jobb, legalábbis emberközelibb megismerése, megismertetése indokolja. Te ezekben a levelekben a személyes szakmai és családi hírek mellett a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországát írod - kitekintéssel a nagyvilágra -, és igyekszel közben újra fölfedezni Erdélyt. Válaszaidból következtetem, hogy az általam írottak sem voltak érdektelenek, legalábbis számodra. Nekem a leveleid - nyilván a másokéi, a rokonok és barátok, elsősorban az Ilia Miska íróasztalán születettek mellett 56
