Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Valastyán Tamás: Egy posztmodern Aesopus (Séták KAF MeseFöldjén)
Valastyán Tamás Egy posztmodern Aesopus Séták KAF MeseFöldjén Első séta: a kétféle univerzum Kovács András Ferenc (a továbbiakban többször KAF) költészeti univerzumában van egy fátyolos fehérbe, helyenként világosabb és sötétebb zöldbe átjátszó világoskék bolygó, jobb szó híján MeseFöldnek hívnám. Van sajátos ideje, tere, flórája, faunája, és inkább emberlények népesítik be, bár vannak benne manók, koboldok, bohócok, ilyesféle mesehősök is. Ekként valóságos és varázsos évszakok, erdők, csodás és valószerű egyéb természeti képződmények, szimpatikus és taszító jellemek, magatartásformák születnek s tűnnek el mindegyre Kovács András Ferenc költői tájain. E változatos geográfiájú és öko- nómiájú, palimpszesztus-rétegződésű mesebolygó, aminek én ezt a gyermeklírát elképzelem, jól elkülönülten, de a többi csillagzattal együtt kering KAF költői tejútrendszerében. A különböző mitológiai, népmeséi, csodás, fantasztikus és valószerű elemek, szereplők, poétikai hagyományok és szövegutalások, versformák és idézéstechnikák, történet- és motívumkezelések végtelen variabilitása, a költői trópusok valóban szinte uralhatatlan gazdagsága azt eredményezi, mi több, feltételezi, azt a befogadó felől érkező inspirációt teremti mindegyre újra, hogy az olvasásnak, az értelmezésnek is szülessen univerzuma. Legyen világ a világban, világnak világa. Mindezt a befogadói aktivitást természetesen KAF költészete, és azon belül gyermeklírája maga igényli és egyben teszi lehetővé. Sőt, a gyermekként olvasó-értelmező befogadó létét és szükségességét Kovács maga énekli meg többször, az És Christophorus énekelt című kötet Csigó, 1993. július 17-én című darabjában pl. ily módon: „Kövön futó hab, zajló könnyű dolgok, zöld rovarok ragyognak, fürge férgek! Bölcs gyermek is lehetnék: szörnyű boldog, mert férfimódra már semmit sem értek. 'rl A KAF költészetéből jól ismert természeti környezetben vagyunk, talán egy erdei patak közelében, talán egy emlékben, amelyet a lírai én felidéz, de meglehet, csupán egy erdei sétán csíptük el a vershőst, aki a „zajló könnyű dolgokat" fürkészi, s figyelme oly pontos és precíz, hogy a zöld rovarok kitinpáncélján felvillámló fény játékát ragyogásként észleli, * 1 A DE Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskola IKKA Tanszékén 2006. október 28-án rendezett Gyermeklíra konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. 1 Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt. Jelenkor-Kriterion, Pécs, Bukarest, 1995., 96. 31
