Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Rifiberg, Klaus - Miszoglád Gábor - Soós Anita: Krónika: Kifelé a semmiből (próza); Új házasok; Szabadkikötő (versek); Krónikus ártatlanság (elbeszélés)

Michael Strange az álom segítségével könnyedén felülemelkedik mindenfajta freudi közhelyen, és a szerelmi aktus csúcspontjaként jellemzi „a boldog szorongást a haláltól". Megint az egyidejű összeolvadásról és menekülésről van szó - a kint a városban lebegő szívről, a la petite mórt gondolatára az eksztatikus önfeledésről mint szerencsés menekülésről. De az erjesztőszer a halál, a boldogság pedig boldogító csalás. Tudta ezt Emil Aarestrup is:

Erősebben körém fond Gömbölyded hű karod;

Ölelj, amíg a szíved Meghitt s nekem dobog.

Mert mostmár nemsokára Eltűnünk mint levél Ha száráról levált már Mint hab folyó színén.

Ezek a szövegek, melyeket sok-sok év választ el egymástól, közvetve Platón régi eszméjében gyökereznek, hogy az ember széthasított élőlény, mely egyszer kettéválasztva örökké keresi a másik (jobbik?) felét, de sohasem találja meg, eltekintve attól a rövid pillanattól, amikor a progenetikus összeolvadás végbemegy, és létrejön a széthasadásra kész új individuum.

Az ember bizonyos esetekben szabadulásnak érzi, hogy nem kell többé üzekednie, s ez felrémlett a Vén Bütyökben, ahogy Skagenben nevezték Holger Drachmannt, de hát ő is annyi éven át folytatta, hogy mégiscsak érezni belőle egy csepp keserűséget:

Elcsöndesült idebenn,

Nincs semmi láng.

Megbomlott hangszer Húrt a porba ránt.

Koporsófedélre Kattant a zár...

Isten, ó, hála:

Sohase már!

Hogy ezzel egy egész korszakra csukja a zárat, Drachmann nem tudhatta, de így történt, és annak a hajónak a fedélzetén, mely Koppenhága fél értelmiségét vitte észak felé, hogy Grenen homokjába temesse a dalnokot, ott ült Johannes V. Jensen és csikorgatta a fogát.

Ezután másképp kellett alakulniuk a dolgoknak, és másként is alakultak a 'Reggelinél'- lel, az Tnterferenciá'-val és 'A Memphis állomáson'-nal, de nem valami sokáig, az idill gyorsan helyreállt, és bár a szép 'Envoi' a nevében hordozza a vágyakozást, a szenvedélyben benne van a teamelegítő:

Kitárja hűvös Kezét a polc most A nyári holdnak.

Egy év múlva:

24