Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Gál Sándor: A jövőtlenség éjszakája; időm ha volna (versek)
„égve és tisztítva" „évezredek akaratára írok” most múltam százezer éves időm ha volna meglátogatott a reggel fehér teste körül gomolygó őszi köddel nem emelte fény semmi sugár a magányosság tűnődött benne s a fagy koszorúzta dáliák mondhatatlan lett a tegnap elszivárgóit a jövő akik voltak se voltak mintha valamit elhagytam volna hangot töredék esélyt ami békét s nyugalmat hozna jobb nem tudni már a valót pillantást a tér sem érdemel örök úr öld meg számban a szót hogy ne lássék se terv se tett a sok hiába-indulat az ég alatt s a föld felett időm ha volna lépni még fordulnék vissza a vélt egészbe de megszűnt minden messzeség
/
