Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - György Attila: Mohikánok; Az a bizonyos csecsen zászló
György Attila Mohikánok Arra nézve semmiféle értelmes magyarázat nincs, hogy Mári néni, Kosa Andorné a vasárnapi nagymise után miért is ment be komaasszonyához, ahonnan több mint két óra késéssel, bőven a déli ebéd ideje körül ért haza férjéhez. Mindenesetre, Mári nénin abban a pillanatban elhatalmasodott a rossz előérzet, mihelyt a portán belépve megpillantotta kedvenc kakasát, a pirosfekete Józsit, amint faroktollak nélkül, páni félelemmel rohan el az istálló irányába. Mári néni utánament, és megigézett borzalommal figyelte megcsupaszított kakasát - aztán benézett az istállóba is, és megkönnyebülten tapasztalta, arrafelé minden rendben van: a tehénnek és a lónak friss széna van téve, víz a cseberben, és a disznó is enni kapott. Andor bá' példásan elvégezte tehát a reggeli bajt - csupán a szegény kakast mocskolták meg valamiféle gézengúz kölykök. Mári néni fejcsóválva a ház felé vette útját. Belépett a konyhába, aztán hoszú ideig csak állott az ajtóban, földbe gyökerezett lábbal, amíg végül le nem roskadt az ajtó melletti konyhaszékre. A konyhai tűzhely, a régi, megviselt érckályha előtt ott ült hites ura, Andor, törökülésben, karbafont kézzel. Hajából kackiásan álltak ki a Józsi kakas tollai, még csuklójára kötözve is lógott egy pár, arca pedig piros és fekete színekre festve csillogott a tűz fényében. Derékig meztelenül ült a kályha előtt, s még köszönésre se méltatta feleségét, aki a maga során csak annyit nyögött ki elhaló hangon:- Andor, az Istenért... Egy idő után aztán megjött a hangja Mári néninek. Hosszasan szidta Andor bá'-t, kérlelve és fenyegetőzve kapacitálta, keljen fel a füttő elől, mossa le magáról a festéket, és szedje le a tollakat, amíg meg nem érkezik valaki, hiszen még híre megyen, hogy Kosa Andor megbolondult, s valóban, miféle viselkedés ez, hogy a rendes embert a gutával ütteti meg. Andor bá' sztoikus nyugalommal viselte a szóáradatot, csupán amikor a hangerő lépte túl a házban megszokott és megengedett szintet, emelte fel tenyérrel kifelé fordított jobb kezét, amelyet - járását közelebbről ismervén - Mári néni mégiscsak tiszteletben tartott. Ott ült, mozdulatlanul, akár valami ottfelejtett törzsfőnök, s csak időnként tett egy-két hasáb fát a tűzre, hogy ébren tartsa a tüzet. Az öreg napszentületkor, alkonyaira kelt fel. Kiment az udvarra, a körtefa alá vizelt, majd bement az istállóba. Abrakot adott a lónak, megsimogatta fejét, aztán a tehénnek és disznónak is enni adott. A Bodri kutyát elengedte a láncról, 6
