Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - Szilágyi Judit: „Csak egy kis dokumentáció”(?) (Szakács István: Történtek dolgok)
az irodalom által számol le mindennel, mindenkivel, hogy aztán már csak egy versikét, a falu bolondjának énekét dünnyögje. Camus L'Étranger-ja Szakács István regényének (egyik) kulcsa: Magda közel negyven éven át olvassa (már az 1965-ös építőtáborba is ezt viszi magával), ebbe jegyzi fia születési dátumát (mint a régiek a családi bibliába). Hangsúlyozottan az eredeti francia kiadásról van szó, s ez csakis a cím eredeti (az idegen) jelentése miatt fontos. A szereplők legtöbbje idegen a saját világában, s különösen az Magda, aki végérvényesen ki is vonul abból. A szövegszerűen előforduló irodalmi idézetek és más kultúrtörténeti utalások (Kazinczy; Veres Péter; Szabó Lőrinc; Garai Gábor; Dobó Isti; Kolhaas Mihály; Körhinta; Tarkovszkij; Szécsi Pál; Nők Lapja stb.) értelmezése helyett talán fontosabb felvázolni azt a magyar irodalmi kontextust, amelybe Szakács István regénye illeszkedik. Kétségtelen, hogy az egymásba fonódó monológokból épülő történetmondás Závada Pál elbeszélőtechnikájához köti legszorosabban. (Valószínűleg nem a véletlen műve, hogy Szakács István regényének szerkesztője és a könyv ajánlásának írója Závada volt.) Az önállóságukat is őrző elbeszélésekből felépülő regényszerkezet (és persze a közeg, a téma miatt) leginkább Tar Sándor: A mi utcánk című művét tekinthetjük - nem is olyan távoli - rokonnak. A nyelvhasználat, a sűrítések és a képi megjelenítőerő néhány remek fordulatánál Parti Nagy Lajosra asszociálunk, és persze a saját falu kibeszélése miatt utalhatnánk Grecsó Krisztián Írásaira is. Mindezek természetesen csak reminiszcenciák, Szakács István a megszólalása előtti hosszas készülődés alatt önálló hangra (sőt: hangokra) talált, s kitartó munkával felépített egy pontosan kimért regényvilágot, melyben az izgalmas, titokzatos történet lendülete és a narráció mindenütt jelenlevő rejtélye együtt igényli és teremti meg a figyelmes, aprólékos (újra)olvasást. Szilágyi Judit A Kieselbach Galéria helyreigazítása Kieselbach Tamás mint a Modern magyar festészet 1919-1964 című gyűjteményes mű kiadója a jelen helyreigazítás keretei között a könyv 34. oldalán, Pemeczky Géza tanulmányában közzétett ama megállapítást, mely szerint Tóth Menyhért autodidakta festőként szerzett nevet, akként helyesbíti, hogy Tóth Menyhért Képzőművészeti Főiskolát végzett művész volt, és így szerzett magának nevet. A tévedésért minden érdekelt szíves elnézését kérjük. 107
