Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)
koromban találkoztam vele, mikor ő még huszonhét éves volt. Láttam [...] sörényesen és ifjan, majd a dicsőség emelkedőjén, [...] fényben és összetépve, [...] végül csüggedten, a halála előtt, mikor [...] szája megnémult."53 Az, hogy valójában 1906 nyarán, tehát huszonegy évesen került a Budapesti Naplóhoz, s így huszonegy évesen ismerte meg Adyt, most részletkérdés, a lényeg, hogy nagyon fiatalon. Az viszont korántsem mellékes, hogy a már idézett, Vészi Józsefről szóló cikkében úgy emlékezett vissza, hogy prózát írni is jóformán Adytól tanult: „Első nap, amikor leültem íróasztalomhoz, az öröm után elfogott a félelem. Bevallom, én addig iskolai dolgozataimon kívül még sohasem írtam prózát. A prózaírást általában megalázó dolognak tartottam. [...] Ennélfogva úgy segítettem magamon, ahogy tudtam. Cikkeim fontosabb részeit előbb versben írtam meg, aztán, hogy rajta ne kapjanak a turpisságon, leszereltem a ritmust, óvatosan áttettem prózára. De a környezet bátorított. Költők, regényírók és novellisták dolgoztak itt, Ady Endre" és még sokan mások... Viszont elég csak fellappozni Kosztolányi cikkgyűjteményeinek első kötetét, világosan látható belőle, hogy 1904-1906 között szinte teleírta prózával a Bácskai Hírlapot, valamint több írása is megjelent a Szeged és Vidékében.54 A Nyugat Ady-számában azonban tovább is ment: nemcsak Ady közeli ismerőseként tüntette fel magát, de már arra is utalt, hogy az elsők között fedezte fel Ady nagyságát: „Ismeretségünk első másodpercétől láttam, hogy bámulatosan öntudatos és biztos. Ekkor még kevesen figyeltek a nevére. O azonban teljes tudatában volt a jelentőségének és a súlyának'',55 máskor úgy emlékezett vissza: „Láttam a kezdet kezdetén, akkor még nem beszéltek róla",56 s még az 1929-ben megjelent nevezetes „trónfosztó" Különvéleményében is hangsúlyozta: „Amikor a Vér és arany megjelent, s Ady nevét még csak kevesen ismerték, két bírálatot írtam róla, fiatalon és lelkesen."57 Kosztolányi tehát sajátosan úgy interpretálta a múltat, hogy nem állított közben valótlant, csak éppen elhallgatott bizonyos információkat, s ezzel - bár alapvetően igazat írt - a saját jelentőségét hangsúlyozta. így szólnak az Adyról írt cikkek is voltaképpen róla, Kosztolányiról. Visszaemlékezései sajátos valóságértelmezések - s így párhuzam vonható korábbi újságírói gyakorlatával. Az Új Nemzedék egy névtelen cikkének szerzőjeként Kosztolányit beazonosítva Lengyel András Kosztolányi módszeréről írja, hogy a cikk „voltaképpen egy sajátos átértelmező aktus", s „az átértelmezésnek ez a kártékony, de a maga nemében bravúros rabulasztikája, mint újságíró-teljesítmény tagadhatatlanul jelentős - a valóságértelmezés monopolizálásáért vívott küzdelem tanítható példája."58 Más szempontból az is vitathatatlan jelentőségű, hogy Kosztolányit - bár csak egyszer - szintén közölte a Figyelő. Egy fővárosi lap, a költővé avatás fóruma. És ez határkő volt az induló költő önértékelésében (annál is inkább, mert a fővárosi lapokkal esett tapasztalatai eddig nem alakultak túl kedvezően: A Hét nem fogadta el Rilke-fordítását, az Új Idők nem közölte a Bal latort, a jövendő nem tüntette fel nevét Baudelaire-fordítása alatt), s 53 Kosztolányi Dezső: Szavak (Egy Ady-ünnepély előtt). Nyugat, 1922. jún. 1. In: Egy ég alatt, 215-218. 54 Lásd: Kosztolányi Dezső: Alom és ólom. Bp., 1969. Szerk.: Réz Pál. 55 Kosztolányi Dezső: A huszonhét éves költő. Nyugat, 1919. márc. 1. In: Egy ég alatt, 209-213. - Kiemelés tőlem: B. T. 56 Kosztolányi Dezső: Szavak (Egy Ady-ünnepély előtt) - Kiemelés tőlem: B. T. 57 Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről. A Toll, 1929. júl. 14. In: Egy ég alatt, 220-239. - Kiemelés tőlem: B. T.; Kosztolányi Ady-képéről, s azon belül is a Különvéleményről lásd: Szitár Katalin: Narratíva a lírában és líraiság a prózában. Poétikai szempontok az „Ady-revízió" értelmezéséhez. In: Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről (Ujraolvasó) Bp., 1998. 272-290. Szerk.: Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály. 58 Lengyel András: A „nagy viadal". Egy Kosztolányi-cikk és tanulságai. Tiszatáj, 2006. szept. 41-46. 72
