Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)
a Bácskai Hírlapban megjelent Dekadencia című cikkében, egészen más szövegváltozattal, s alatta hanyagul odavetve, hogy „Kosztolányi fordítása", mintha már mindenki ismerné ezt a nevet.27 28 S, korábbi jegyzetek híján, így lesz teljesen érthető Csáth - a mottóban már idézett - levelének azon utalása, mely szerint: „iszonyúan meg valék lepetve, s örültem, mikor olvasom a jeles lapot (nagy kényelmemben), látva a macskát a te fordításodban, melynek, még mikor egy szavát se olvastam, a beosztásáról és egyebekről láttam, hogy a te fordításod. Miért nincs neved; hogyan történt, micsoda disznóság ezt meg nem írni, ki vitte el a fordításodat? Ha valaki lopta a szerzőséget, könnyű lészen igazolni a B[ácskai]. H[írlap]. megfelelő számával.''29 - Az átdolgozássorozat kronologikus olvasata egyébként újabb adalék Kosztolányi nyelvszemléletének változására: az időrendben középső, s az 1914-es kötetbe került változat a szecesszió jegyében fogant: Kosztolányi jelzőket szúrt be és halmozott ezáltal, amelyeket később - immár a nyelvi purizmus jelszavával - rendre elhagyott.) Az ígért per végül is elmaradt; azonban Kosztolányi máshogy vett elégtételt: Bródy 1905. július 4-én Semmering mellett, Schottwiesben öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte. Kosztolányi pár nap múlva a Bácskai Hírlap egy névtelen cikkében mégis cinikus nekrológban búcsúztatta: „Szomorú nekrológ ez. Az, akiről szól, most még él. Az orvosa, akivel az imént beszéltem, azt mondja, hogy egészen jól érzi magát, s valószínűleg felgyógyul. S mi mégis, határtalan fájdalommal tovább búsongunk, és rójuk tovább a nekrológot. [...] Ez aztán az istencsapás, a mi gyönyörűen sudárba szökkenő modem magyar irodalmunkra. Az ifjú nemzedék bálványa ledőlt. Az új irodalom atyamestere nem ír többé. Sírhat Magyarország."30 (Később, mivel Bródy túlélte az öngyilkossági kísérletet és adott még ki könyveket, Kosztolányi még egyszer írt róla, azonban már egy objektív hangú kritikát.31) A fináncok ügyét éppen az előző bekezdésben említett Jövendők elmaradt küldésére vonatozó ígérete juttatta Csáth eszébe. 1904 ősze óta húzódott az ügy: „A rendőrség ma megidézett - panaszolta akkor Kosztolányi -, kérdőre vont, kitől kapom a lapokat, s elém tette a lefoglaltakat [...] Be kellett vallanom az igazságot, mert a komoly ügy fonalait nem tanácsos tovább is bonyolítani. Büntetést fogsz fizetni."32 Az 1905-ös levélből kiderül: Csáth valóban megfizette a büntetést. Ezután Csáth a János vitéz előadását dicsérte, s hívta Kosztolányit, nézzék meg együtt. (S ezzel az ifjú Csáth Géza művészeti munkásságának mindhárom ágát megszólaltatta levelében: a festő Polignotost, az irodalmár Osvátot, a zenész-zenekritikus Kacsóh Pongrácot említette benne.) A daljátékot, melynek szövegét Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán Bakonyi Károly írta, s a versek Heltai Jenő szerzeményei, 1904. november 18-án mutatták be a Király Színházban, ahol „százhatvanötször játszották megszakítás nélkül [...] teltház előtt, amire a magyar színházi életben még nem volt példa. Öt hónap alatt kétszázezren 27 Charles Baudelaire: A macska. Jövendő, 1904. okt. 9. 36. * In: Kosztolányi Dezső: Modern költők. Külföldi antológia. Bp., 1914. 129. * In: K. D.: Modern költők. Külföldi antológia a költők arcképével. Tetemesen bővített második kiadás. I. Franciák. 72. = Kosztolányi Dezső: Idegen költők. Bp., 1988. I. 509. Szerk.: Réz Pál. 28 József [Csáth Géza]: Dekadencia. Bácskai Hírlap, 1904. szept. 4. 7-8. In: U. ő.: Rejtelmek labirintusában. Összegyűjtött esszék, tanulmányok, újságcikkek. Bp., 1995. 90-91. Szerk.. Szajbély Mihály. 29 Csáth Géza levele Kosztolányi Dezsőnek, Budapest, 1904. okt. 9. K.: Dér Zoltán: A testvéri felelősség dokumentumai. Kísérletek Csáth Géza megmentésére. Üzenet, 1975. febr.-márc. 160-190. = Uő.: Ikercsillagok. Újvidék, 1980.123-165. 30 [Kosztolányi Dezső:] Heti levél. Bácskai Hírlap, 1905. júl. 9. In: Egy ég alatt, 50-52. 31 Kosztolányi Dezső: Imre herceg. Bródy Sándor novellái. A Hét, 1912. jún. 2. In: Egy ég alatt, 52-54. 32 KDL 54. 67
