Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem – (III. rész)
Buda Ferenc Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc- 1957: az én huszonegyedik évem Május virágos hónapja - ahelyett, hogy lazított volna láncainkon, a falak olykor szinte elviselhetetlen szorításán - csak fokozta, szaporította gyötrelmeinket. Amikor ki-kifogytunk a beszélni valóból, ráuntunk, ráu tálkoztunk goromba játékainkra, sőt a közös nótázást vagy Vass Laci, Ludmány Imre, esetleg Nicolae Tigáu éneklését is megelégeltük, még inkább ránk szakadt, ránk telepedett a rabság, a kilátástalanság súlya. Szeretteink helyett egymás egész nap látott, untig ismert arca, szavai, szokásai, éjszakánként az álmukban beszélők szaggatott, zaklatott látomásai, a vaságy idegekbe metsző nyöszörgése az álmatlanul forgolódó testek alatt, fecskék s pillangók helyett az éjjeli portyára induló poloskák, gyöngyvirág- s orgonaillat helyett a kübli örökös bűze - s mindezeknek a megszakíthatatlan állandósága, örökös ismétlődése. A reggeli és esti kübliürítés ceremóniája, a nagy zárka előnyeivel és hátrányaival: jóval ritkábban kerül rád sor, mint az előző, négyszemélyes cellában, de a jókora edény minden alkalommal színig megtelik. Két fülénél fogva fölemeled nagyjából mellmagasságba, hogy lépéseidet ne akadályozza, és szapora, mindazonáltal elővigyázatos léptekkel megindulsz vele a fekete csíkon a börtönfolyosó vége felé. Nagyon ügyelj, hogy ki ne löttyenjen belőle sietős utad során: akkor a smasszer szidalma közepette fel kell mosnod a folyosót is. A folyosó végén tágas illemhely, benne egymás mellett sorban a padlószint fölött kialakított egyszemélyes ürítőhelyek: egy-egy pár lábtartó, mögöttük a végtermék befogadására szolgáló kerek nyílás. Ráülni nem lehet, nem is ajánlatos. Olvasmányaid alapján kitalálod: ez itt egy francia rendszerű klozet, s nyomban meg is jelenik emlékezeted kivetítőjén egy korai József Attila-vers sora, az ifjú költő első Párizs-élményeiről: „s az illemhelyen nincs ülőke". Gyorsan, de óvatosan beleöntöd a kübli tartalmát a kerek nyílásba - vigyázz, mert ha mellé sikerül, akár kevéske is, felmosatják veled az egész helyiséget! —, és halvány sejtelmed sincs róla, hogy alig 11 év múlva legelső moszkvai utazásod alkalmával egy sokemeletes peremvárosi diákotthonban lesz majd szerencséd látni (s használni) egy hasonló berendezést. Küblizni ott nem kellett senkinek. (Ez azonban már egy egészen más történet, s mint olyan, nem idetartozik.) Némiképp felvillanyozta a zárka lakóinak depresszióba hajló lelkiállapotát a már említett éhségsztrájk megszervezése és véghezvitele. Ételadagjaink meny- nyisége - az egyre ehetetlenebbé váló savanyú káposzta kivételével - ekkorra 38
