Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt
lővárosára. Hatalmas alkotását, a Psalmus Hungaricus-t karácsonykor 200 tagú ének és 120 tagú zenekar adta elő New Yorkban frenetikus hatás mellett. A közönség, mely egy-egy jegyért 50 dollárt adott, elragadtatással ünnepelte Kodály alkotásában a magyar motívumokat. [...] A koncert műsorát ismertető ízléses füzetben benne van Budapest és Kecskemét fényképe... [...] Minderről az amerikai lapok igen részletesen írtak. Milyen nagyszerű, milyen értékes propaganda! Milyen fenséges ünneplése a magyar zenének, a világhódító magyar tehetségnek." A hazai zenei élet kiválóságainak egész sora - köztük Kerényi György, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár - méltatta zeneszerzői, népzenekutatói munkásságának jelentőségét, a zenei megújulás szükségességét. A zeneszerző szülővárosában, sőt vidéken, tudtommal, Kodály-tanulmányt is a Kecskeméti Lapok közölt először: 1929 novemberében négy folytatásban publikálták a Tanár Úr Gyermekkarok című, a Zenei Szemle 1929/1. számában megjelent írását. Tóth László Bartókot méltató, a Kecskeméti Lapokban 1929. március 31-én megjelent írásában egyik legfőbb érvként Kodályra hivatkozott: „Bartók pihenést nem ismerő zsenijének utolsó alkotásai, a III. és IV. vonósnégyese beethoveni magaslatokra értek föl. Utóbbinak zárótétele, mint az első vonósnégyesének is, Kodály szerint az élethez való visszatérést jelenti. Bartók művészete kiteljesedett, boldog harmóniát zeng." Kodály életművének első szülővárosi ismertetésére, és egyben az értetlenek meggyőzésére egy kis példányszámú időszaki kiadvány, a Kecskeméti Színház és Mozi vállalkozott. 1929. január 22-i számában a hangversenyszervezéssel is foglalkozó Langermann Jenő történelmi példával bizonygatta, hogy a zseniális, szokatlan új hangzások szépségeit sokszor csak évtizedekkel később ismerték föl. „Basilides Mária múlt heti hangversenyén hallottunk egypár Kodály-dalt, hadd álljon ezzel kapcsolatban néhány sor lapunkban is a mesterről, aki hazánk zeneéletének egyik legnagyobb büszkesége. Csak kevesen tudják, hogy a legnagyobb élő zeneszerzők egyike itt született Kecskeméten. Nevét az egész világon ismerik. [...] Sokan különösnek, szokatlannak, sőt disszonánsnak tartják Kodály zenéjét, pedig a tiszta klasszikus, minden ízében megmagyarázható, tonális muzsika. Különben Chopin kortársai is azt mondták, a nagy zeneszerzőről, hogy vasfülűnek kell lenni annak, aki elbírja az ő muzsikáját." Tiszteletteljes ajánlás Kodály Zoltán 50. születésnapjának méltó megünnepléséért A zeneszerző kitüntetését díszpolgári címmel indítványozó akcióról az akkor már 65. évfolyamával a vidék egyik legrégibb időszaki kiadványaként számon tartott Kecskeméti Lapok 1932. november 23-i számában adott hírt. A cikk elején olvasóikra hivatkoztak: örülnek annak, hogy a város megemlékezik a zeneszerző születésnapjáról, szeretnék, ha Kodályt a zene keretein túl is megünnepelnék, és teljes egészében közölték körültekintően, erős érvekkel megfogalmazott indítványukat. „Szabó Ambrus dr. felelős szerkesztőnk vezetésével ma délelőtt megjelent a Kecskeméti Lapok szerkesztőségének küldöttsége Zimay Károly polgármesternél és Fáy István főispánnál, és átnyújtotta az alábbi memorandumot. Méltóságos Uram! A folyó év december 16-án ünnepli városunk világhírű szülöttjének, Kodály Zoltán zeneköltőnek 50. születésnapját. A Kecskeméti Lapok szerkesztősége nevében, a klasszikus zene képviselőinek és művelőinek, s általában minden igaz magyar embernek a képviseletében azon tiszteletteljes 69
